polgári bíróság

1956. december 10-én az Állami Biztosító épületéről leverték a vörös csillagot tartalmazó táblát, majd egy kisebb csoport a Budapesti Központi Munkástanács felhívására felvásároltak 100 darab Észak-Magyarország című megyei lapot és az utcán elégették. Ezt követően a Tanácsháza téren Tóth Pál elszavalta a Magyar Néphez című versét, a Szózatot és a Talpra magyart, majd a nyomdához mentek és kinyomtattatták Tóth Pál versét. A nyomdánál csatlakozott Kós Margit és Valent József a csoporthoz.

A per vádlottjai budai munkásfiatalok voltak, akik 1956 októberében különböző akciókban vettek részt. 1956 novemberétől Mansfeld Péter és Holecz István az eldobott vagy elrejtett fegyvereket, géppisztolyokat és kézigránátokat összegyűjtötték, amiket Mansfeld a házuk kertjében, Holecz pedig a lakása közelében lévő romos garázsban rejtett el. 1957 nyaráig Mansfeld és Holecz több betörést hajtottak végre, ezek során műszaki cikkeket, szerszámokat és élelmiszert vittek el.

Az eljárás középpontjában a november 9-i bajai fogolyszabadításnak tervezett, majd a rendőrkapitányság fegyveres megtámadásával végződött akció állt.  Miután Bobek Károlyt 1956. november 2-án kiszabadították a börtönből, Bajára utazott a szüleihez. November 8-án bekapcsolódott a helyi fiataloknak a harc folytatásáról szóló beszélgetéseibe. Elhatározták, hogy megtámadják a rendőrséget, elfoglalják a posta és vasútállomás épületét, majd felszólítják a szovjet csapatokat a város elhagyására vagy felveszik velük a harcot.

Bodoki László csendőralezredes 1942-ben a Szovjetunió területén a II. magyar hadsereg közbiztonsági osztályán teljesített szolgálata során részese és tettese volt szovjet állampolgárok kivégzésének. 1949-1950-ben Kecskeméten egykori csendőrökkel és katonatisztekkel olyan rendfenntartó alakulat felállítását tervezte, amely a küszöbön álló háború esetén az ellenséges erőket támogatta volna.

Bodor János István, Skultéti Sándor, Komáromi Miklós és Kazinczy Béla a második világháború utáni időszakban lőfegyvereket és lőszert szereztek. 1946-ban elhatározták, hogy az Abony határában húzódó telefon- és távíróvezetéket megrongálják, a javításra küldött szovjet katonákat pedig lelövik. Első próbálkozásuk 1946 őszén nem járt eredménnyel, 1947 őszén Bodornak, Skultétinek és Komárominak már sikerült kárt tennie a vezetékekben. 1948.

Rendőri szolgálata idején számos személy kitoloncolását, internálását, majd szabadulásuk esetén rendőri felügyelet alá való helyezését javasolta.

Bosnyák Gábor 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai fegyveres csoporthoz. Még aznap reggel részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában. Ezután kinevezték rajparancsnoknak. Ponczok Sándorral együtt esténként őrszolgálatot adtak a Szabad Nép székházánál, nappal portyákra jártak és különböző akciókban vettek részt. Még 24-én a Rákóczi úton portyázva fegyverükből szovjet harckocsikra lőttek. Államvédelmi tisztek őrizetbe vételénél segédkeztek, a felkeresett lakásokból különböző értékeket tulajdonítottak el.

Breitenbach Lajos és Heim József 1952. december 23-án éjjel Óbányán egy vasdoronggal agyonütötték Kovács János helyi tanácselnököt, amiért az felvette őket a kuláklistára. Az ügyben felbujtóként szerepelt Schmidt Keresztély tanácstitkár, Resch János fakitermelő, a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt - Kovács által feljelentett, majd - elítélt Tichy György gazdálkodó, valamint Koncz László Miklós tanító.

Brusznyai Árpádot küldte a Lovassy László Gimnázium tantestülete küldöttként az október 26-i gyűlésre, ahol beválasztották a nemzeti forradalmi tanácsba. Folyamatosan részt vett a forradalmi tanács munkájában, a tanács elnöke és helyettese távollétében ő látta el a vezetői feladatokat. Október 31-én külön megyei és külön városi forradalmi bizottságot választottak. A gyűlésen a megyei forradalmi tanács elnökének Horváth Ferencet, helyettesének Brusznyait választották meg. Horváth kérésére azonban Brusznyait nevezték ki elnöknek, Horváthot pedig elnökhelyettesnek.

Császár József 1956. október 23-a után nemzetőrnek jelentkezett Veszprémben. Először őrszolgálatot teljesített a peremartoni gyártelepen, majd november 4-én, miután a szovjet hadsereg bevonult Veszprémbe, a várból tüzelt a szovjet katonákra. A túlerőt látva visszavonult a Pápai úti laktanyába, majd gépkarabélyát és mintegy 100 lőszert magánál tartva hazament lakására. Később visszament a laktanyába, ahonnan újabb fegyvereket és lőszert vitt haza.