1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.
1944. október 15. és december 24. között a Farkas János vezetése alatt álló Budapest I. kerületi nyilascsoport számos üldözöttet kutatott fel és hurcolt el a Mészáros utcai nyilasházba, ahol azokat megkínozták és jelentős részüket meggyilkolták. Több elhurcoltat a Duna-partra kísértek és ott törvénytelenül kivégeztek.
Fehérhegyi János, Torma József és Wéber József 1944. október 15. után fegyveres szolgálatot teljesítettek a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetében. 1944. november 28. és 1945. január 14. között hat alkalommal Budapest XII. kerületében és a budai Duna-parton több száz, zsidónak tekintett személy előállításában, bántalmazásában, kirablásában és törvénytelen kivégzésében vettek részt.
Gáspár Gusztáv 1948. október 25-én átszökött Ausztriába, majd András Károly újságíró felkérésére elvállalta, hogy a francia titkosszolgálat részére gazdasági, politikai és katonai vonatkozású adatokat gyűjt a hozzá segélyért forduló magyar menekültektől. Iványi Jánossal pedig megállapodott abban, hogy 1949 nyarától az Iványi által vezetett - de a franciáknak információkat gyűjtő - kémszervezet tagjait a Caritas ellátmányából támogatni fogja.
Gelencsér Sándor 1944. október 15. után fegyveres szolgálatot vállalt a Nyilaskeresztes Párt Budapest XIV. kerületi szervezetében, majd 1944 decemberében részt vett 30-40 zsidónak és kommunistának tekintett személy előállításában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében.
Hajnácskőy László csendőrezredes 1935 után a katonai titkosszolgálat kommunista mozgalmakkal foglalkozó (VKF-2/K) alosztályát vezette, majd a Pécsi Csendőrkerület parancsnoka volt, 1944. október 29-től pedig a Belügyminisztérium VII. (Közbiztonsági) Osztályának élén állt. Szolgálati helyein utasítást adott a baloldali mozgalmak felszámolására indított eljárások során előállított személyek bántalmazására, irányította a zsidók deportálását a Dunántúl déli és keleti részein, valamint elrendelte a nyilas hatalomátvételkor a kormányzóhoz hű köztisztviselők letartóztatását.
Hammer Ferenc 1942. június 8. és 1943. április 12. között a keleti fronton, a 101/29. számú munkásszázad parancsnokaként teljesített szolgálatot. Az alakulatához beosztott munkaszolgálatosokat bántalmazta, közülük száznál több személynek a halálát okozta ezzel.
Hindy Iván az I. (budapesti) hadtesthez beosztott tábornok 1944. október 15-én letartóztatta Aggteleky Béla hadtestparancsnokot és erőszakkal eltávolította Latorczay Lőrinc ezredest, ezzel megakadályozta, hogy az I. (budapesti) hadtest fővárosi alakulatait a német csapatok ellen bevessék. 1944. november 29-től mint a budapesti helyőrség parancsnoka a főváros védelmében harcoló magyar alakulatokat irányította.
Juhász István a második világháború alatt a csendőrség központi nyomozó parancsnokságán a baloldali mozgalmakkal foglalkozó csoport vezetőjeként részt vett a kommunistáknak tekintett őrizetesek bántalmazásában. 1942-ben a bántalmazások miatt Rózsa Ferenc meghalt a vizsgálati fogságban, Schönherz Zoltánt pedig a kikényszerített vallomások alapján halálra ítélték és kivégezték. 1944. július 27-én parancsot adott Ságvári Endre lelövésére.
Kasza Vince 1944. október 15. után a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetében fegyveres szolgálatot vállalt, hogy számára kiutaljanak egy korábban zsidó tulajdonban lévő lakást. 1944. november közepén Budapest VI. és VII. kerületében közreműködött tíz ember előállításában. 1944. november 28-án és december 9-én Budapest XII. kerületében részt vett kb. 165 zsidónak tekintett személy bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében.
Katz József 1943 decemberétől a bori táborba (Vorarlberg Lager) vezényelt 101/81. sz. tábori munkásszázad keretében őrparancsnok, 1944 májusától pedig szolgálatvezető volt. A táborban és a Dunántúlra történt visszavonulás közben a munkaszolgálatosokat bántalmazta, illetve elrabolta élelmiszerüket és értékeiket. Újvidék környékén egy szökött munkaszolgálatost agyonlőtt.