1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.
Wayand Tibor 1922-től a Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya egyik vezetője volt. Nyomozóként irányította és részt vett a baloldali, háborúellenes majd ellenállási mozgalmak felszámolására indított nyomozásokban. A letartóztatott személyek kínzására utasította beosztottjait, amely következtében legalább egy személy elhunyt.
Weinhardt Géza 1944 október végétől a Nemzeti Számonkérés Szervezete Budapest II. kerületi részlegének vezetőjeként üldözöttek előállítására és bántalmazására adott utasítást. Kihallgatás után a zsidó személyeket átadta a pártszolgálatosoknak, akik őket deportálás céljából a józsefvárosi pályaudvarra vagy az óbudai téglagyárba vitték, vagy a Duna-parton kivégezték. December elején 11 személy törvénytelen kivégzésére adott utasítást.
Weinhardt János 1944. november elejétől 1945. január végéig a Budapest II. Kapás utca 46. szám alatti nyilaskeresztes pártházban fegyveres pártszolgálatosként teljesített szolgálatot. Részt vett üldözött személyek előállításában, kifosztásában, megkínzásában és a Duna-parton történő törvénytelen kivégzésében.