1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.
Kele Máté és Jánosi Károly a keleti hadszíntéren 1942 őszén a 101/1. kisegítő munkaszolgálatos század keretlegényeiként olyan kegyetlenül bántak az alájuk rendelt munkaszolgálatosakkal, hogy azok legnagyobb része életét vesztette a nélkülözések, a betegségek és a verések következtében.
Kövess Béla a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökeként aláírta a zsidó ügyvédek törlése és a zsidó kamarai alkalmazottak elbocsájtása tárgyában az ügyvédi kamarának az igazságügyminiszterhez tett felterjesztéseit.
Kreskay József tartalékos főhadnagy 1942 májusától a keleti fronton a 101/3. számú munkásszázad parancsnokaként tudomással bírt arról, hogy századában Tóth Ruggieró Ödön szolgálatvezető őrmester és a keretlegények a munkaszolgálatosokkal szemben kegyetlenkedtek, azonban ez ellen nem tett semmit, sőt maga is részt vett benne. Nem gondoskodott a század élelmezéséről sem. E miatt, valamint az embertelen bánásmód következtében az eredetileg 202 fős század létszáma 1942 decemberére a felénél is kevesebbre csökkent.
Kun András minorita szerzetes és római katolikus pap 1944. október első felében közreműködött a nyilas hatalomátvétel előkészítésében. 1944. december közepe és 1945. január közepe között a Budapest XII. kerületi nyilasok egyik vezetőjeként több száz, főleg zsidónak minősített személy előállításában, bántalmazásában és kivégzésében vett részt.
Machó József 1944 utolsó napjaiban részt vett Budapesten az Irgalmasrendi Kórházban tartott nyilas razziákon. Az első alkalommal őrt állt a bejáratnál, majd az elhurcolt két zsidó személlyel együtt gépkocsin távozott. A kórház másik épületében tartott razzia alkalmával tevőlegesen részt vett további két üldözött zsidó személy elhurcolásában.
Nánay Árpád a kezdetektől fogva a Nyilaskeresztes Párt tagja, később az újpesti pártszervezet propagandavezetője volt. Üzlethelyiségét a párt rendelkezésére bocsátotta, kirakatában nyilas propagandaanyagokat, jobboldali újságokban pedig fasiszta jellegű cikkeket helyezett el. Ipari konkurenseit feljelentésekkel igyekezett tönkre tenni. 1944 májusában feljelentette Holczreiter Béla újpesti fűszerkereskedő zsidó származású feleségét, mert nem viselte a sárga csillagot. A feljelentett nőt Kistarcsára internálták, majd deportálták.
1944 novemberében a Honvéd Térképészeti Intézet főhadnagyaként önként harcoló alakulathoz kérte magát. Átkerült Maglódra, a 13. rohamtüzér osztály arcvonalára, majd hamarosan az egység parancsnoka lett. Ezen beosztásában 1944 végén törvénytelenül kivégeztetett egy szökött honvédot és három polgári személyt.
Rédli József 1944 novemberétől a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének segédszolgálatosaként, majd 1945 januárjától a Hűség Házában alakult nyomozóosztály helyettes vezetőjeként részt vett üldözöttek előállításában és súlyos bántalmazásában. 1944 decemberében részt vett a Városmajor utcai pártszervezetből legalább 43 zsidó személy Duna-partra kísérésében és törvénytelen kivégzésében.
Szögi Géza politikai pályája során Szegeden és a parlamentben elhangzott felszólalásaiban folyamatosan és következetesen, de mértéktartó hangnemben szorgalmazta a szélsőjobboldali irányzatok elterjesztését és a zsidóság gazdaságpolitikai és a szellemi téren való háttérbe szorítását.
Tasnádi Nagy András vezető jellegű cselekményeivel hozzájárult az ország háborúba sodródásához, a népellenes törvények meghozatalához, a fegyverszüneti törekvések megakadályozásához, valamint segítséget nyújtott a nyilas mozgalomnak a hatalom erőszakos megszerzésében és annak megtartásában.