Az 1950-ben megalakult Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a Belügyminisztériumtól szervezetileg függetlenített, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű önálló szerv lett. Főfelügyeletét a Minisztertanács egy tagján keresztül gyakorolta, ezt a feladatot – formailag – a belügyminiszter látta el. 1950. február 1-jétől a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség katonai és támadólagos részlegeit is a hatóság vezetőjének rendelték alá. Az ÁVH-hoz tartozott továbbá a gazdasági rendészet, az útlevélügy, a külföldiek ellenőrzése, majd később egyes börtönök, valamint internáló- és munkatáborok működtetése is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. december 28-án Péter Gábort nevezte ki az ÁVH vezetőjévé, altábornagyi rangban. Megalakuláskor az ÁVH hét főosztályból: I. (Hálózati), II. (Katonai Elhárító), III. (Operatív), IV. (Határőrség és Belső Karhatalom), V. (Káder), VI. (Jogi és Börtönügyi), VII. (Gazdasági), valamint a vezető mellett felállított Titkárságból állt. A hatóság vezetőjének egy első (általános) helyettese (egyben az I. Főosztály vezetője) és három helyettese (a II., a IV. és az V. Főosztály vezetője, illetve parancsnoka) volt. Péter Gábor áv. altábornagy 1953. január 3-ai letartóztatásáig állt a hatóság élén, utána Piros László áv. vezérőrnagy megbízott vezető irányította a szervezetet.
1945 szeptemberében, amerikai hadifogsága alatt Hennyei Gusztáv volt vezérezredes felhívására az angolszászok érdekében Magyarország elleni kémszolgálatra vállalkozott. 1947-től kezdve a saját maga, illetve az általa kémkedésre beszervezett egykori katonatisztek által szerzett katonai adatokat több alkalommal kijuttatta nyugati megbízóinak.
Licskai József a korábban már ez ügyben elítélt Ilácsa Józseffel és társaival együtt 1944. december 9-én Táska községben részt vett egy szovjet katona meggyilkolásában.
Lovas Rudolf és testvére, Lovas Géza gombai otthonukban engedély nélkül fegyvert-, lőszert és robbanószert rejtegettek.
Megadja László 1944-1945 fordulóján a Nyilaskeresztes Párt nyomozójaként Budapesten kihallgatásokat vezetett, amelyek során embereket bántalmazott. Részt vett az üldözöttek begyűjtésére indított razziákban és az emberek Duna partra kísérésében, ahol társai kivégezték őket.
Merényi Mihály a Honvéd Altiszti Folyóiratban 1941 és 1943 között megjelent cikkeiben háborús, antiszemita, szovjet- és kommunistaellenes propagandát fejtett ki. Később, 1948 tavaszán régi ismerősének, az egykor a VKF/2. Osztályán szolgálatot teljesítő Kecskeméti Józsefnek beszámolt a politikai rendőrség rádióközpontjában végzett bizalmas jellegű beosztásáról, az alakulat technikai felszereltségéről és elhelyezéséről. Családtagjai előtt pedig rendszeresen kibeszélte a beosztása során tudomására jutott szolgálati titoknak minősülő eseményeket.
Molnár Dénes 1949 augusztusában Nagykőrösön megbízható ismerősei bevonásával egy illegális fegyveres szervezetet hozott létre, amelynek célja a népi demokratikus rendszer bukásának előmozdítása volt.
Molnár Imre 1952. december 26-án a váltók helytelen átállításával a HÉV Császárfürdő állomásánál balesetet idézett elő, amelyben több személy meghalt, illetve súlyos sérülést szenvedett, valamint jelentős anyagi kár és forgalmi zavar keletkezett.
Némedi Varga Jakab és társai 1948-tól kezdve részt vettek a Peyer Károly és Kéthly Anna szociáldemokrata politikusok által vezetett államellenes szervezkedésben, amelynek célja a népi demokratikus rendszer megbuktatása volt.
Pásztóy Ödön 1942 elején főhadnagyi rendfokozatban a magyar megszálló hadsereg kötelékébe tartozó 40/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt a keleti fronton. Egységében Budai István zászlós vezetésével megszervezett egy különítményt, amely partizántámadás elhárításának ürügye alatt rendszeresen kegyetlenkedett a megszállt ukrán területen élő polgári lakossággal. Az osztag tagjai több falut felgyújtottak és több mint száz polgári személyt kivégeztek.
Romvári István a Független Kisgazdapárt aktív tagjaként maga köré gyűjtötte a BSZKRT-nál dolgozó jobboldali személyeket, majd Papp Ervin hasonló jellegű csoportjával összeolvadva 1949 augusztusában megalakították a Keresztély Néppárt elnevezésű illegális pártot, amelynek céljául a népköztársaság megdöntését tűzték ki. 1950 elején csatlakozott e szervezethez a hasonló nézeteket valló művészekből, színészekből álló Stúdió néven működő társaság is.