Ugrás a tartalomra

Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya

1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.

Kapcsolódó személyi adatlapok

Ammer István és társai bűnügye

Ammer István a nyilas hatalomátvételt követően fegyveres pártszolgálatot teljesített a Radetzky laktanyában, majd kinevezték nyomozónak. 1944. december 10-én megbízták a Molnár utca 11. szám alatti nyilasházhoz tartozó pártszolgálatosok vezetésével. A feljelentések alapján parancsot adott üldözött személyek előállítására, megkínzására, gettóba vagy a rendőrségre történő bekísérésére, sok esetben a Duna-parton történő törvénytelen kivégzésére. Személyesen is részt vett a rablásokban és gyilkosságokban.

Bach Sándor bűnügye

Bach Sándor 1944. december 12-től nyilas nyomozóként részt vett üldözött személyek felkutatásában, előállításában, bántalmazásában és kifosztásában. 1945. január 12-én egy nyilas különítménnyel megjelent az Izabella utca 71. számú háznál, ahol mindenkit igazoltattak. A házban rejtőzködő Hübsch Mór nevű üldözött személyt az udvaron meggyilkolta. Utasítására a helyszínen megölték Dochmál Károlyt és annak zsidó származású menyasszonyát.

Bajla Sándor bűnügye

Bajla Sándor 1937-ben belépett a Magyar Nemzeti Szocialista pártba, ahol pártszervezői megbízást kapott. 1942 augusztusában őrmesteri rendfokozatban a 109/6. számú munkásszázadhoz vezényelték, ahol hamarosan szolgálatvezető altiszti beosztásba került. A századot szeptemberben Darnicába küldték fakitermelő munkára. 1943 márciusában áthelyezték szolgálatvezetőnek a Ferencvárosi pályaudvaron foglalkoztatott 109/10. számú munkaszolgálatos századhoz. Az alakulatot 1944 májusában Turkára vezényelték.

Basch Ferenc bűnügye

Basch Ferenc 1938 végétől az általa létrehozott Magyarországi Németek Népi Szövetsége (Volksbund der Deutschen in Ungarn) nevű egyesület elnöke volt. A második világháború alatt irodalmi és politikai tevékenységével arra törekedett, hogy a magyarországi németeket Németország háborús érdekeinek szolgálatába állítsa. A Volksbundot a német kormány utasításainak megfelelően vezette, támogatta a német nemzetiségű magyar fiatalok katonai szolgálatát az SS-ben és terjesztette a nemzetiszocialista nézeteket.

Baumann Gyula és társai bűnügye

Baumann Gyula 1944 őszétől nővére, Horváth Gyuláné lakásán tartózkodott a Budapest, VII. Wesselényi utca 69. szám alatti házban. Egy zsidó tulajdonban lévő lakást ugyanebben a házban kiigényelt, miután annak tulajdonosát a gettóba szállították. 1944. november 16-án a gettóba beköltözött nagynénje tulajdonáért érkező Krammer Istvánt és a társaságában lévő nyilas karszalagot viselő vasutast igazoltatta. Miután azok nem tudták magukat igazolni, szóváltásba keveredtek, amire felfigyelt egy közelben álló nyilas személy. Krammert és a vasutast bekísérték a nyilasházba.

Bedő László bűnügye

Bedő László a második világháború alatt őrmesterként a keleti fronton a 401. számú különleges munkásszázad keretében szolgált. 1942. április 19. után részt vett az alá rendelt munkaszolgálatosok bántalmazásában, amely során közülük többnek a halálát okozta.

Béres Ferenc bűnügye

Béres Ferenc 1944. december 20-tól a Bécsi út 135. sz. alatti nyilas pártházban pártszolgálatot teljesített. 1944. december végén részt vett egy zsidó csoportnak a Duna-partra való kísérésében, a csoport tagjainak további sorsa azonban ismeretlen, meggyilkolásuk nem bizonyított. December 28-án más pártszolgálatosokkal együtt a pártház konyháján súlyosan bántalmazott négy zsidó személyt, majd törvénytelenül kivégezték őket a pártház közelében. 1945 januárjában megjelent a Gül Baba panzió óvóhelyén és az ott tartózkodó zsidónak vélt személyeket letartóztatta és a pártházba kísérte.

Bokor Dénes bűnügye

Bokor Dénes 1944. október 16. után a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének fegyveres szolgálatát vezette, 1945 első napjaitól pedig a párt országos központjának („Hűség Háza”, Bp. VI. Andrássy út 60.) parancsnoka volt. 1944. október 20. és 1945. február 12. között ezernél több, katonaszökevénynek és zsidónak tekintett személy előállítását, bántalmazását, törvénytelen kivégzését, valamint kirablását irányította a főváros bel-budai és bel-pesti részein.

Braunitzer Imre bűnügye

Braunitzer Imre 1944. november 15-én éjszaka a Petneházy utcai nyilasház pártszolgálatosaként részt vett kb. 12-15 zsidó személy súlyos bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében, akik közül mindössze négy személy maradt életben. December 12-én nyilas társaival elfogott egy bujkáló zsidó üldözöttet, akit a Pestvidéki utcai nyilasházban súlyosan bántalmaztak és kiraboltak.

Budinszky László bűnügye

Budinszky László 1939-től a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselőjeként zsidóellenes intézkedéseket követelt. 1941-től ügyvédként és Szálasi Ferenc protokollfőnökeként a Nyilaskeresztes Párt működését segítette. 1944. október 18-tól igazságügyi miniszter volt, ebben a minőségében 47 politikai elítéltet Németországba hurcoltatott, valamint zsidóellenes törvényjavaslatokat nyújtott be és nem akadályozta meg a budapesti zsidók bántalmazását és kivégzését.