1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.
Tálas András 1943-1944-ben a Borban állomásozó, majd onnan északnyugat felé visszavonuló 108/84. számú tábori munkásszázad keretlegénységének tagjaként súlyosan bántalmazta és kirabolta a munkaszolgálatosokat. Cservenkánál egy zsidó személyt megvert, majd lábon lőtt, egy másikat pedig agyonvert. Parancsot adott két szökött munkaszolgálatos kivégzésére Zircnél. Egy gyalogolni már nem képes személyt agyonvert Mosonmagyaróvárnál.
Tasnádi Nagy András vezető jellegű cselekményeivel hozzájárult az ország háborúba sodródásához, a népellenes törvények meghozatalához, a fegyverszüneti törekvések megakadályozásához, valamint segítséget nyújtott a nyilas mozgalomnak a hatalom erőszakos megszerzésében és annak megtartásában.
Truczka András a nyilas hatalomátvételt követően kinevezték nyilas pártszolgálati nyomozónak, így már előállításokat is elrendelhetett. A vallatások során parancsot adott a pártszolgálatosoknak a kegyetlenkedésre, amelyben ő maga is részt vett. 1944. november 26-án egy előállított személybe – akinek további sorsa ismeretlen – kétszer belelőtt. December 13-án két személy megverésére adott parancsot, majd utasítására mindkettőjüket a Dunába lőtték, egyikük azonban életben maradt. 1944 decemberében Kaposvárra menekült, ahol kopjafőhadnagyi rangot kapott.
Wayand Tibor 1922-től a Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya egyik vezetője volt. Nyomozóként irányította és részt vett a baloldali, háborúellenes majd ellenállási mozgalmak felszámolására indított nyomozásokban. A letartóztatott személyek kínzására utasította beosztottjait, amely következtében legalább egy személy elhunyt.
Weinhardt Géza 1944 október végétől a Nemzeti Számonkérés Szervezete Budapest II. kerületi részlegének vezetőjeként üldözöttek előállítására és bántalmazására adott utasítást. Kihallgatás után a zsidó személyeket átadta a pártszolgálatosoknak, akik őket deportálás céljából a józsefvárosi pályaudvarra vagy az óbudai téglagyárba vitték, vagy a Duna-parton kivégezték. December elején 11 személy törvénytelen kivégzésére adott utasítást.
Weinhardt János 1944. november elejétől 1945. január végéig a Budapest II. Kapás utca 46. szám alatti nyilaskeresztes pártházban fegyveres pártszolgálatosként teljesített szolgálatot. Részt vett üldözött személyek előállításában, kifosztásában, megkínzásában és a Duna-parton történő törvénytelen kivégzésében.