1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.
Fehérhegyi János, Torma József és Wéber József 1944. október 15. után fegyveres szolgálatot teljesítettek a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetében. 1944. november 28. és 1945. január 14. között hat alkalommal Budapest XII. kerületében és a budai Duna-parton több száz, zsidónak tekintett személy előállításában, bántalmazásában, kirablásában és törvénytelen kivégzésében vettek részt.
Ferkovics Antal a nyilas hatalomátvételt követően fegyveres pártszolgálatot látott el Budapest VI. kerületében. 1944 decembere és 1945 januárja között a Duna-parton egy 60 év körüli, a Sziget utca környékén egy 30 év körüli, valamint a Szinyei Merse és az Aradi utcák sarkán egy 30 év körüli zsidó férfit meggyilkolt. Ismeretlen társaival együtt részt vett további 6 zsidó férfi meggyilkolásában.
Fodor József 1942-ben vele szemben alkalmazott kényszer nélkül belépett a Volksbundba. 1944. október 15-én este többedmagával megjelent a Vörösvári út 102. szám alatti házban, és a sárga csillag házról való levétele miatt előbb meggyilkolták a háromtagú Baron-családot, majd a házban lakó még tíz zsidó lakót. Még aznap késő este német katonáknak segédkezett a Vörösvári úti házban meggyilkolt két személy holttestének a Duna-partra történő elszállításában.
Galambos János 1945. január 8-án feltörte Borhegyi Pál Budapest V., Nádor utca 34. szám alatti üzletét, az ott talált áru egy részét eladta, a megmaradt árukészlet nagy részét társaival elvitte. A szovjet csapatok közeledtével a lakásán tartogatott lopott holmit a pártház pincéjében elrejtette.
Gáspár Gusztáv 1948. október 25-én átszökött Ausztriába, majd András Károly újságíró felkérésére elvállalta, hogy a francia titkosszolgálat részére gazdasági, politikai és katonai vonatkozású adatokat gyűjt a hozzá segélyért forduló magyar menekültektől. Iványi Jánossal pedig megállapodott abban, hogy 1949 nyarától az Iványi által vezetett - de a franciáknak információkat gyűjtő - kémszervezet tagjait a Caritas ellátmányából támogatni fogja.
Gelencsér Sándor 1944. október 15. után fegyveres szolgálatot vállalt a Nyilaskeresztes Párt Budapest XIV. kerületi szervezetében, majd 1944 decemberében részt vett 30-40 zsidónak és kommunistának tekintett személy előállításában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében.
Grabits Kornél 1942 júniusától 1943 januárjáig a 101/5. számú munkaszolgálatos század parancsnok-helyetteseként teljesített katonai szolgálatot. A keleti fronton a munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, beosztottjait is erre utasította. Közbenjárására létrejött az ún. leprás szakasz, ahova csak beteg munkaszolgálatosokat osztottak be, mivel munkateljesítményükkel elégedetlen volt, ezért megtagadta tőlük az élelmet és az orvosi ellátást. Tevékenysége nyomán a század 260 fős létszámából 22 fő maradt életben.
Hajnácskőy László csendőrezredes 1935 után a katonai titkosszolgálat kommunista mozgalmakkal foglalkozó (VKF-2/K) alosztályát vezette, majd a Pécsi Csendőrkerület parancsnoka volt, 1944. október 29-től pedig a Belügyminisztérium VII. (Közbiztonsági) Osztályának élén állt. Szolgálati helyein utasítást adott a baloldali mozgalmak felszámolására indított eljárások során előállított személyek bántalmazására, irányította a zsidók deportálását a Dunántúl déli és keleti részein, valamint elrendelte a nyilas hatalomátvételkor a kormányzóhoz hű köztisztviselők letartóztatását.
Hammer Ferenc 1942. június 8. és 1943. április 12. között a keleti fronton, a 101/29. számú munkásszázad parancsnokaként teljesített szolgálatot. Az alakulatához beosztott munkaszolgálatosokat bántalmazta, közülük száznál több személynek a halálát okozta ezzel.
Herczeg Ferenc fegyveres nyilas pártszolgálatosként részt vett az 1944. október 15-ei hatalomátvételben, a telefonközpont fegyveres őrizetében és a beszélgetések lehallgatásában. A Gizella malomban dolgozó baloldali érzelmű munkatársait kiszolgáltatta a pártszolgálatosoknak. Közreműködött a nyilasok által összeszedett zsidónak tekintett nőknek a KISOK pályán lévő gyűjtőhelyről Isaszegre való kísérésében, majd parancsnok-helyettesként az Isaszeg-Szentgyörgypusztára internált nők őrzésében. Az üldözötteket később Pünkösdfürdőre kísérte, ahonnan deportálták őket.