Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya

Grabits Kornél 1942 júniusától 1943 januárjáig a 101/5. számú munkaszolgálatos század parancsnok-helyetteseként teljesített katonai szolgálatot. A keleti fronton a munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, beosztottjait is erre utasította. Közbenjárására létrejött az ún. leprás szakasz, ahova csak beteg munkaszolgálatosokat osztottak be, mivel munkateljesítményükkel elégedetlen volt, ezért megtagadta tőlük az élelmet és az orvosi ellátást. Tevékenysége nyomán a század 260 fős létszámából 22 fő maradt életben.

Hajnácskőy László csendőrezredes 1935 után a katonai titkosszolgálat kommunista mozgalmakkal foglalkozó (VKF-2/K) alosztályát vezette, majd a Pécsi Csendőrkerület parancsnoka volt, 1944. október 29-től pedig a Belügyminisztérium VII. (Közbiztonsági) Osztályának élén állt. Szolgálati helyein utasítást adott a baloldali mozgalmak felszámolására indított eljárások során előállított személyek bántalmazására, irányította a zsidók deportálását a Dunántúl déli és keleti részein, valamint elrendelte a nyilas hatalomátvételkor a kormányzóhoz hű köztisztviselők letartóztatását.

Hammer Ferenc 1942. június 8. és 1943. április 12. között a keleti fronton, a 101/29. számú munkásszázad parancsnokaként teljesített szolgálatot. Az alakulatához beosztott munkaszolgálatosokat bántalmazta, közülük száznál több személynek a halálát okozta ezzel.

 

Herczeg Ferenc fegyveres nyilas pártszolgálatosként részt vett az 1944. október 15-ei hatalomátvételben, a telefonközpont fegyveres őrizetében és a beszélgetések lehallgatásában. A Gizella malomban dolgozó baloldali érzelmű munkatársait kiszolgáltatta a pártszolgálatosoknak. Közreműködött a nyilasok által összeszedett zsidónak tekintett nőknek a KISOK pályán lévő gyűjtőhelyről Isaszegre való kísérésében, majd parancsnok-helyettesként az Isaszeg-Szentgyörgypusztára internált nők őrzésében. Az üldözötteket később Pünkösdfürdőre kísérte, ahonnan deportálták őket.

Hindy Iván az I. (budapesti) hadtesthez beosztott tábornok 1944. október 15-én letartóztatta Aggteleky Béla hadtestparancsnokot és erőszakkal eltávolította Latorczay Lőrinc ezredest, ezzel megakadályozta, hogy az I. (budapesti) hadtest fővárosi alakulatait a német csapatok ellen bevessék. 1944. november 29-től mint a budapesti helyőrség parancsnoka a főváros védelmében harcoló magyar alakulatokat irányította.

A Nagyatádi Szabó utca 43. szám alatti ház csillagos háznak volt kijelölve, a nyilas hatalomátvétel után svájci védettség alá került. Id. Horváth Jánosné 1944. december elején a nyilasokkal előbb elhurcoltatta a házfelügyelőt, Lendvay Zoltánt, majd január elején a házban lakó kb. 400-450 zsidó személyt. Az üldözötteket a nyilasok megkínozták és többségüket kivégezték, ingóságaik egy részét a nyilasok elvitték, egy részét pedig id. Horváthné vette magához. Menye, ifj. Horváth Jánosné időnként zsidóellenes kijelentést tett.

Juhász István a második világháború alatt a csendőrség központi nyomozó parancsnokságán a baloldali mozgalmakkal foglalkozó csoport vezetőjeként részt vett a kommunistáknak tekintett őrizetesek bántalmazásában. 1942-ben a bántalmazások miatt Rózsa Ferenc meghalt a vizsgálati fogságban, Schönherz Zoltánt pedig a kikényszerített vallomások alapján halálra ítélték és kivégezték. 1944. július 27-én parancsot adott Ságvári Endre lelövésére.

Kasza Vince 1944. október 15. után a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetében fegyveres szolgálatot vállalt, hogy számára kiutaljanak egy korábban zsidó tulajdonban lévő lakást. 1944. november közepén Budapest VI. és VII. kerületében közreműködött tíz ember előállításában. 1944. november 28-án és december 9-én Budapest XII. kerületében részt vett kb. 165 zsidónak tekintett személy bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében.

Katz József 1943 decemberétől a bori táborba (Vorarlberg Lager) vezényelt 101/81. sz. tábori munkásszázad keretében őrparancsnok, 1944 májusától pedig szolgálatvezető volt. A táborban és a Dunántúlra történt visszavonulás közben a munkaszolgálatosokat bántalmazta, illetve elrabolta élelmiszerüket és értékeiket. Újvidék környékén egy szökött munkaszolgálatost agyonlőtt.

Kele Máté és Jánosi Károly a keleti hadszíntéren 1942 őszén a 101/1. kisegítő munkaszolgálatos század keretlegényeiként olyan kegyetlenül bántak az alájuk rendelt munkaszolgálatosakkal, hogy azok legnagyobb része életét vesztette a nélkülözések, a betegségek és a verések következtében.