Budapest, X. Kozma utca 13.

    Budapest X. kerületében, a Kozma utcában Wágner Gyula építész tervei alapján készült épületegyüttest 1896. október 27-én adták át Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház néven. Már a kezdetektől háromfokozatú büntetés-végrehajtási intézet volt, vagyis fegyház, börtön és a halálraítéltek elhelyezésére szolgáló fogház (az ún. Kisfogház) működött benne, de a Gyűjtőfogház területén kapott helyet az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet. 1905 után kórházat is létrehoztak benne. Az eredeti épületegyüttes egyedi jellemzője a két teljesen azonos külső és belső elrendezésű, alaprajzában háromágú, egyenlő szárú csillagot – ún. „jobb csillag” és „bal csillag” – formázó zárkaépületek voltak. Épületgépészeti szempontból az intézményt sokáig a Monarchia legmodernebb börtönei között tartották nyilván.
    A 800 fő befogadására alkalmas „Gyűjtő” eredeti rendeltetése az volt, hogy a bűncselekmény súlyosságának megfelelően különböző nemű szabadságvesztésre ítéltek büntetését egy épület-csoportban, de egymástól elkülönítetten fegyenc-, rab- vagy fogolyintézetbe lehessen végrehajtani.
    A II. világháború előtt és közvetlenül utána a Gyűjtőfogházba szállították az első fokon elítélteket, de a háború alatt, 1944-ben ide szállították a zsidó származású foglyokat is. Az 1947-től Budapesti Országos Büntetőintézet néven működő Gyűjtőfogházat 1951. május 15-től – az Elmefigyelő kivételével – átvette az ÁVH az Igazságügyi Minisztériumtól. A Budapesti Országos Börtön néven tovább működő intézmény vezetésének feladata a szervezeten belül a Jogi és Börtönügyi Főosztály néven megalakult, majd Vizsgálati Főosztály névre átkeresztelt VI. Főosztály 2-III. (Állambiztonsági Büntetőintézet, Kozma utca) alosztálya alá tartozott. A büntetőintézet vezetői ebben az időszakban Bánkuti Antal, majd Kómár Mihály áv. századosok voltak.
    Az intézet 1953-ban az egységesített Belügyminisztérium alárendeltségébe került először BM Büntetés-végrehajtási Főosztály, Gyűjtő, majd októbertől Országos Börtön, Budapest elnevezéssel, vezetője Lehota István áv. alezredes lett.
    Az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban kiemelt szerepet kapó intézményt 1957 januárjától teljes egészében a politikai elítéltek számára tartották fenn, a köztörvényesek csak az amnesztiákat követően, fokozatosan kerültek vissza. 1956-tól 1963-ig összesen mintegy 26 ezer ember raboskodott az épületkomplexumban, akiket hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre vagy halálra ítéltek. A halálos ítéleteket legtöbbször a Kisfogház udvari részében hajtották végre.
    Az intézmény 1978-tól a Budapesti Fegyház és Börtön nevet viseli.