Édesapja csendőr volt. 1944-től a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt. 1947-ben ösztöndíjjal Bécsben tanult. 1949-től kántorként dolgozott Mendén és Vácott. 1952 augusztusától a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban görög és latin nyelveket, valamint történelmet tanított. 1957. január 15-án kérésére áthelyezték a váci gimnáziumba.
1945-ben belépett néhány hónapra a Független Kisgazdapártba.
Édesapját 1950-ben izgatás bűntette miatt 1 évi börtönre ítélték, római katolikus lelkész bátyját 1950-ben Kistarcsára internálták három évre.
A Lovassy László Gimnázium tantestülete Brusznyait küldte küldöttként az október 26-i gyűlésre, ahol beválasztották a nemzeti forradalmi tanácsba. Folyamatosan részt vett a forradalmi tanács munkájában, ő ismertette a Városháza előtt összegyűlt tömeggel a nemzeti forradalmi tanács megalakulását, valamint a megye területére kiterjedő statáriális rendeletet, a tanács elnöke és helyettese távollétében ő látta el a vezetői feladatokat. Október 31-én külön megyei és külön városi forradalmi bizottságot választottak. A gyűlésen a megyei forradalmi bizottság elnökének Horváth Ferencet, helyettesének Brusznyait választották meg. Horváth kérésére azonban Brusznyait nevezték ki elnöknek, Horváthot pedig elnökhelyettesnek. A Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökeként ő tartotta a kapcsolatot a katonai forradalmi tanácsokkal, elintézte, hogy a honvédség kb. 2000 darab fegyvert és több láda lőszer adjon a veszprémi nemzetőrség számára. Támogatta az államvédelmi tisztek letartóztatását, róluk kimutatást kért a megyei rendőrkapitányságtól. Egyetértett a párt és más állami funkcionáriusok lefegyverzésével, miközben a nemzeti forradalmi tanács tagjait pisztollyal látták el.
1958. január 7-én a Brusznyai Árpáddal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144203
HU ÁBTL 3.1.9. V-144203/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-166928/3
HU ÁBTL III. 9.2. VII. t. – sz. n. – Elítéltek létszáma