Az elemi iskolát és az első polgári osztályt Budapesten a városmajori iskolában végezte. 1944 végén a szovjet csapatok közeledtével az iskolát bezárták. A polgári iskolát 1947-ben fejezte be, majd a Kis Riviéra virágüzletben kifutóként teljes állásban folytatta a munkát, mivel már iskolásként is kisegített ott. 1949. április 4-én Esztergomba bevonult tényleges katonai szolgálatra.
1945 nyarán egy társával „Földalatti Mozgalom” néven egy illegális szervezetet hozott létre azzal a céllal, hogy az új államrend megbuktatása céljából különböző szabotázsakciókat hajtsanak végre, és elősegítsék Magyarország amerikai megszállását. Az elképzeléseik megvalósításához folyamatosan szervezte be a mozgalomba a hasonló gondolkodású ismerőseit. Kezdeményezésére 1946 februárjában többször megkísérelték kisiklatni a budapesti fogaskerekű vasút egyik szerelvényét, ami azonban csak harmadik próbálkozásra sikerült. Áprilisban harmadmagával betört a budai vár egyik épületében lévő fegyverraktárba, ahonnan fegyvereket és robbanóanyagokat hoztak el. 1946 nyarán megkísérelték felrobbantani a főváros áramellátását biztosító bánhidai magasfeszültségű fővezeték hűvösvölgyi tartóoszlopát, a kísérlet azonban nem sikerült. Irányításával és közreműködésével szétverték a budapesti Kerepes úti temető partizán sírjait. 1949 márciusában Sátoraljaújhelynél illegálisan átlépte a magyar-csehszlovák határt, azonban néhány nap múlva hasonló módon visszatért Magyarországra. Áprilisban önként bevonult katonai szolgálatra. Katonatársai között is folytatta a mozgalom kiépítését, többek között ott szervezte be a perben szereplő három társát is. 1949 nyarán Dohándi Béla megbízásából arra vállalkozott, hogy az amerikai titkosszolgálatok számára katonai titkokat szerez meg. Októberben az egységét áthelyezték Budapestre, ahol következő akcióként Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes gépkocsiját akarták felrobbantani. Már a merénylet időpontját is kitűzték, de gyújtózsinór hiányában nem tudták megvalósítani. Tervezték a Molotov téri szovjet emlékmű felrobbantását is, az ehhez szükséges robbanóanyagokat már beszerezték, azonban időközben letartóztatták őket.
1950. június 1-jén a Saáry Ákossal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU HIM HL – XI.22 – Kb. 026/1950