Ugrás a tartalomra

Saáry Ákos és társai bűnügye

A büntetőeljárás kezdete
Az eljáró ügyész megnevezése
Bodonyi Márton
Az eljáró ügyészség megnevezése
Budapesti Központi Katonai Ügyészség
A vádirat elkészültének időpontja
1950. 04. 29.
Az elsőfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
Budapesti Katonai Törvényszék
A tárgyalás jellege
zárt
A tanácsvezető bíró neve
Andó Ferenc
Az ítélethozatal ideje
Az ítélet száma
Kb. IX. 026/1950
A másodfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
Katonai Főtörvényszék
A tárgyalás jellege
zárt
A tanácsvezető bíró neve
Bajor László
Az ítélet- vagy végzéshozatal ideje
Ítélet vagy végzés száma
II. 084/kat. ftszék-1950.
A jogerős döntés szerinti tényállás

1945 nyarán Saáry Ákos és Szelepcsényi István elhatározták, hogy különböző szabotázsakciók végrehajtásával fogják elősegíteni az új államrend megbuktatását, valamint Magyarország amerikai megszállását, ezért „Földalatti Mozgalom” néven egy illegális szervezetet hoztak létre Budapesten. Az akcióik végrehajtására a harcok után hátramaradt lőfegyvereket és robbanóanyagokat gyűjtötték össze, amelyeket titkos raktárakban tároltak. Az első akciójuk során 1946 februárjában a budapesti fogaskerekű vasút kisiklatásával kísérleteztek, ami azonban csak harmadik próbálkozásra sikerült. 1946 tavaszán a szervezet kibővítését tűzték ki célul, hasonló korú fiatalokat szerveztek be a mozgalomba, így Szauter Endrét, Mittermann Tibort, Schrötter Tibort, később Steiner Jánost, Dohándi Bélát, Páska Ottót. Áprilisában feltörték a budai vár egyik épületében lévő fegyverraktárat, ahonnan fegyvereket és robbanóanyagokat hoztak el. Később sikertelen kísérletet tettek a főváros áramellátását biztosító bánhidai magasfeszültségű vezeték hűvösvölgyi tartóoszlopának felrobbantására. 1947 őszén a mozgalom tagjai feldúlták és szétverték a Kerepesi úti temető partizánsírjait. 1949 áprilisában Saáry Ákos önként jelentkezett katonai szolgálatra, majd Esztergomba az I. légvédelmi tüzérosztály állományába kapott behívót. Itt katonatársai között folytatta a már civilként megkezdett mozgalom szervezését, közben tartotta a kapcsolatot a mozgalom budapesti tagjaival. Katonatársai közül többek között Bárány István, Bihari Antal és Köles Károly honvédeket szervezte be. 1949 nyarán Dohándi Béla megbízásából Saáry arra vállalkozott, hogy az amerikai titkosszolgálatok számára katonai titkokat szerez meg. Októberben – amikor Saáry alakulatát Budapestre helyezték – elhatározták Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes gépkocsijának felrobbantását. Már a merénylet időpontját is kitűzték, de gyújtózsinór hiányában nem tudták végrehajtani. Tervezték a Molotov téri szovjet emlékmű felrobbantását is, az ezekhez szükséges anyagokat már beszerezték, a terv megvalósítását letartóztatásuk akadályozta meg.

A jogerős döntés szerinti tényállásban szereplő helyszín(ek)
Budapest
Esztergom
Komárom-Esztergom vármegye
Jogerős döntés

Saáry Ákos (Budapest, 1932) I. rendű vádlottat a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom, illetve szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének bűntette, hűtlenség bűntette, valamint tiltott határátlépés vétsége miatt összbüntetésül halálra ítélték.

Bihari Antal (Budapest, 1932) II. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésre vonatkozó feljelentési kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 3 évi fogházra ítélték.

Bárány István (Szolnok, 1931) III. rendű vádlottat a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntette miatt legalább 5 évi kényszermunkára ítélték.

Köles Károly (Tiszaföldvár, 1928) IV. rendű vádlottat a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntette miatt legalább 5 évi kényszermunkára ítélték.

A büntetőeljárás következtében elhunyt személy(ek)
Megjegyzés
A szervezkedésben résztvevő fiatalokat két perben ítélték el. A katonai törvényszék által tárgyalt Saáry Ákos és három társának peréről leválasztották tizenegy civil fiatal (Szelepcsényi István I. rendű, Szauter Endre II. rendű, Schrötter Tibor III. rendű, Mittmann Imre IV. rendű, Steiner János V. rendű, Páksa Ottó VI. rendű, Dohándi Béla VII. rendű, Bogár Ibolya VIII. rendű, Gömbös Nándor IX. rendű, Iványos Endre X. rendű, Pap Kovács Ervin XI. rendű vádlott) ügyét. Őket a Budapesti Büntetőtörvényszék B. XLI. 2067/1950/10. számú ítéletével 1950. április 28-án ítélt el.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a halálra ítélt Saáry Ákos kegyelmi kérelmét elutasította.
1955-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bárány István elítélt ki nem töltött büntetését kegyelemből elengedte.
1958. január 4-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa törvényességi óvás folytán a Saáry Ákos honvéd és társai ellen indított bűnügyben hozott ítéleteket Bárány István III. rendű vádlott vonatkozásában törvénysértőnek minősítette és hatályon kívül helyezte, nevezett cselekményét a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésre vonatkozó feljelentési kötelezettség elmulasztása bűntettének minősítette és ezért 2 évi börtönre ítélte, egyben büntetését az addigi fogva tartással kitöltöttnek vette.
Ügycsoport(ok)
államellenes szervezkedés
kémkedés/hűtlenség
Felhasznált forrás(ok)
HU ÁBTL 3.1.9. V-90059
HU HIM HL – XI.22 – Kb. 026/1950