Török István az első tüntetésektől kezdve a győri forradalmi események egyik meghatározó szereplője volt. 1956. október 25-én vezetője lett a Győrben és környékén tevékenykedő fegyveres csoportnak, amelynek Büki Lajos, Vasárus Béla és Zentai Ernőné is tagja volt. Másnap beszédet mondott a városi tanács épületének erkélyéről az összegyűlteknek. Onnan a tömeg a Rákóczi laktanyához vonult, hogy a katonaságot maguk mellé állítsák. A laktanya parancsnoka végül engedélyezte, hogy az állományból fegyver nélkül katonák csatlakozzanak a tüntetőkhöz. Innen a tüntetők a Belügyminisztérium Győri Főosztályának épületéhez mentek. Török a küldöttség vezetőjeként követelte azoknak a személyeknek a megnevezését, akik előző nap a tömegre lőttek. Időközben az emberek benyomultak az épületbe és bántalmazták az ott dolgozókat, megrongálták a berendezést. Ezt követően a városi rendőrkapitányságra mentek és elfoglalták az épületet, valamint lefegyverezték a személyi állományt. A következő napokban Török több Győr környéki településen segített helyreállítani a rendet. November 4-e után a csoport illegalitásba vonult, majd menekülni kényszerült. Útban Ausztria felé Török csoportja Sokorópátkánál kapcsolatba került Aba Mihály tatabányai nemzetőrparancsnokkal és társaival. November 8-án Écs községnél – ahol csatlakozott hozzájuk Kovácshegyi Szilveszter – megtámadtak egy szovjet egységet, több katonát megsebesítettek.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143495/1-5
HU MNL OL – XX.5.d.1 – 33/1963