Munkás családból származott, édesapja a Sárvári Cukorgyárban volt segédmunkás. Iskoláit Sárváron végezte, 1947-ben a Sárvári Cukorgyárban kezdett dolgozni kőművessegédként, majd 1948-ban ugyanott átkerült a lakatosműhelybe segédmunkásnak. Később vasesztergályos tanuló lett és 1951-ben letette a segédvizsgát. 1951 őszén bevonult tényleges katonai szolgálatra, ahol tüzértiszti iskolára jelentkezett. 1953-ben alhadnagyi rendfokozattal tisztté avatták, azonban még abban az évben leszerelt és visszament a Sárvári Cukorgyárba dolgozni. 1956 májusban a Győri Vagon- és Gépgyárba került vasesztergályosnak.
Török István 1956. október 25-én aktív részese volt a győri börtön megtámadásának és a börtönben fogva tartott elítéltek kiszabadításának. Másnap egy küldöttséget vezetett a Belügyminisztérium Megyei Főosztályára, ahol követelte az épületből előző nap tüzet nyitott rendőri beosztottak felelősségre vonását. Még ezen a napon a Győri Helyőrség Rákóczi laktanyájához vezette a tömeget, ahol a laktanya parancsnokát felszólította, engedélyezze, hogy a katonák a tüntetőkkel az Megyei Főosztályához vonuljanak. Odaérkezve, miközben egy küldöttség élén a főosztály vezetőjével tárgyalt, a tömeg benyomult az épületbe és bántalmazta az ott dolgozókat, megrongálta a berendezést. Október 26-tól a győri Nemzeti Tanácsban tevékenykedett, majd Éliás Ferenc rendőr őrnaggyal együtt átvették a rendőrség vezetését, tevékenyen részt vett a nemzetőrség megszervezésében. A november 4-i szovjet intervenció után illegalitásba vonult, röpcédulákat terjesztett. Egy ideig a környéken bujkált, majd menekülnie kellett. Útban Ausztria felé találkozott Aba Mihállyal, a tatabányai nemzetőrség vezetőjével, akivel még Écs községnél felvették a harcot az ott tartózkodó szovjet katonai egységekkel. November 28-án Büki Lajossal Ausztriába, majd onnan az Egyesült Államokba menekült. 1957 őszén azonban hazatért.
1958. november 25-én a Török Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1991. áprilisában a sárvári temetőben helyezték végső nyughelyére.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143495/1-5
HU MNL OL – XX.5.d.1 – 33/1963