Az 1950-ben megalakult Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a Belügyminisztériumtól szervezetileg függetlenített, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű önálló szerv lett. Főfelügyeletét a Minisztertanács egy tagján keresztül gyakorolta, ezt a feladatot – formailag – a belügyminiszter látta el. 1950. február 1-jétől a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség katonai és támadólagos részlegeit is a hatóság vezetőjének rendelték alá. Az ÁVH-hoz tartozott továbbá a gazdasági rendészet, az útlevélügy, a külföldiek ellenőrzése, majd később egyes börtönök, valamint internáló- és munkatáborok működtetése is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. december 28-án Péter Gábort nevezte ki az ÁVH vezetőjévé, altábornagyi rangban. Megalakuláskor az ÁVH hét főosztályból: I. (Hálózati), II. (Katonai Elhárító), III. (Operatív), IV. (Határőrség és Belső Karhatalom), V. (Káder), VI. (Jogi és Börtönügyi), VII. (Gazdasági), valamint a vezető mellett felállított Titkárságból állt. A hatóság vezetőjének egy első (általános) helyettese (egyben az I. Főosztály vezetője) és három helyettese (a II., a IV. és az V. Főosztály vezetője, illetve parancsnoka) volt. Péter Gábor áv. altábornagy 1953. január 3-ai letartóztatásáig állt a hatóság élén, utána Piros László áv. vezérőrnagy megbízott vezető irányította a szervezetet.
Balogh Mátyás 1953. március 12-én a békési református egyház lelkészi irodájában több személy jelenlétében súlyosan izgató kijelentést tett a demokratikus államrenddel szemben, továbbá az egyház 2 hold és 260 négyzetöl szőlőjét úgy osztotta meg egyházi alkalmazottak és más kívülálló személyek között, hogy az egyes részek a 400 négyzetölt nem érték el, így mentesültek a beadási kötelezettség alól, ezáltal pedig megkárosította az államot.
Gáspár Gusztáv 1948. október 25-én átszökött Ausztriába, majd András Károly újságíró felkérésére elvállalta, hogy a francia titkosszolgálat részére gazdasági, politikai és katonai vonatkozású adatokat gyűjt a hozzá segélyért forduló magyar menekültektől. Iványi Jánossal pedig megállapodott abban, hogy 1949 nyarától az Iványi által vezetett - de a franciáknak információkat gyűjtő - kémszervezet tagjait a Caritas ellátmányából támogatni fogja.
Gyimesi Szilárd és társai a Nyugat-Dunántúlon 1949-ben létrehozták a fiatalokból álló Antibolsevista Gárda elnevezésű illegális fegyveres szervezetet. Tevékenységük a demokratikus államrend megdöntésére irányult.
Horváth Barna és Horváth Kálmán, 1945 előtt is szolgáló katonatisztek 1947-ben felvételt nyertek a demokratikus hadseregbe, ahol a Magyar Légierőnél igen magas beosztásokba kerültek. Ezt felhasználva tudatosan romboló és züllesztő tevékenységet fejtettek ki a hadseregben. Tevékeny szerepük volt a régi, fasiszta tisztek visszavételében, szabotálták és akadályozták a munkáskáderek kiképzését, szabotálták a műszaki kiképzést, elmulasztották a tervszerű ellenőrzést és az indokolt felelősségre vonást, valamint döntéseikkel nagy károkat okoztak a népgazdaságnak.
Kollmann László 1944-ben Lengyelország területén német segédrendőrként partizánok elfogásában és bántalmazásában vett részt. 1946-tól kezdve Grazban élt, Magyarország és Ausztria között kiterjedt ember- és árucsempészettel foglalkozott. 1948-tól a francia hírszerző szervezet számára, majd az amerikai katonai hírszerző szervezet számára is kémkedésre vállalkozott. Széleskörű kémhálózatot épített ki, ebbe több ismerősét, többek között Károly nevű testvérét is bevonta. Segítségükkel főleg gazdasági és katonai adatokat szerzett és juttatott ki Magyarországról megbízóinak.
Kovács Balázs az 1944 őszi harcok során a bugacmonostori tanyájára betérő szovjet katonát egy vasvillával agyonszúrta, majd annak holttestét szomszédja, Csabai István segítségével a közeli nádasban elrejtette. A katona csizmáját Kovács megtartotta magának, fegyverét pedig elásták a tanyán.
1945 szeptemberében, amerikai hadifogsága alatt Hennyei Gusztáv volt vezérezredes felhívására az angolszászok érdekében Magyarország elleni kémszolgálatra vállalkozott. 1947-től kezdve a saját maga, illetve az általa kémkedésre beszervezett egykori katonatisztek által szerzett katonai adatokat több alkalommal kijuttatta nyugati megbízóinak.
Licskai József a korábban már ez ügyben elítélt Ilácsa Józseffel és társaival együtt 1944. december 9-én Táska községben részt vett egy szovjet katona meggyilkolásában.
Lovas Rudolf és testvére, Lovas Géza gombai otthonukban engedély nélkül fegyvert-, lőszert és robbanószert rejtegettek.
Megadja László 1944-1945 fordulóján a Nyilaskeresztes Párt nyomozójaként Budapesten kihallgatásokat vezetett, amelyek során embereket bántalmazott. Részt vett az üldözöttek begyűjtésére indított razziákban és az emberek Duna partra kísérésében, ahol társai kivégezték őket.