Vádlottak az 1956-os események három budapesti helyszínén (a Baross tér 19. számú házban, a II. számú női klinikán és a Péterfy Sándor Utcai Kórházban) működő felkelő csoportok meghatározó személyei voltak, akiket főként a szovjet csapatok november 4-i katonai inváziója utáni tevékenységükért ítéltek el.
Balogh László és Tokai István a Baross tér 19. számú házban székelő Nickelsburg László parancsnoksága alatt működő fegyveres csoport tagjai voltak. November 4-e után a Péterfy Sándor Utcai Kórházba menekültek, ahol orvosnak, ápolónak öltöztek be, illetve sebesültnek álcázták magukat, és a kórházban tevékenykedő ellenállókkal folytatták az illegális szervezkedést, röplapkészítést.
A II. számú női klinikán 1956. október utolsó napjaiban alakult fegyveres csoport tagjai Békési Béla és a medikusok voltak, s később csatlakozott hozzájuk a Köztelek utcai csoport két vezetője, Rácz József és Atzél Endre is. November 4-én a szovjet csapatok közeledtével belátták, hogy a rendelkezésükre álló erők korlátolt volta miatt esélytelen felvenni velük a harcot. Fegyvereiket elrejtették a klinika kertjében lévő halottaskamra szellőzőjében, majd Békési a társaival, Ágoston Erzsébettel, Szy Zoltánnal és Szekeres Margittal további fegyveres harcra buzdító röplapokat készítettek és terjesztettek. November második felében már a szervezkedés kiterjesztéséről folytattak tárgyalásokat.
A Péterfy Sándor Utcai Kórházban önkéntes mentősként tevékenykedett Péch Géza, Buday Béla, Tóth Tamás, Lambrecht Miklós Kálmán doktor vezetésével, akik a sebesültek kórházba szállítása mellett, sebesültszállítás ürügyén élelemmel, gyógyszerrel, szükség esetén lőszerrel látták el az ellenálló csoportokat. A harcok megszűnése után, 1956 novemberére a kórház gyülekezőhelye lett a harcoló csoportok tagjainak, akik magukat egészségügyi dolgozóknak álcázva bújtak meg az épületben. November 6-a körüli napokban Tóth Tamás és Buday Béla ruházati cikkeket hozott el a Divatcsarnokból. November 12-e után az önkéntes mentőszolgálatot feloszlatták, Lambrecht doktor, a szolgálat volt vezetője a kórházba visszavonult fegyvereseket olyan igazolvánnyal látta el, amely szerint a kórházban közérdekű szolgálatot teljesítettek. November második felében a karhatalom razziát tartott a kórházban, s mintegy 180 főt vett őrizetbe, néhányuknak azonban sikerült külföldre szökniük.
November 27-én Balogh László Bécsbe menekült, ahol kapcsolatba került a Pásztor Gyula által vezetett bécsi emigrációval. December közepén Balogh, a szintén Ausztriába menekült Gerley Józsefet is beszervezte a csoporthoz. Pásztor megbízásából mindketten kétszer szöktek vissza Magyarországra, hogy előkészítsenek egy újabb felkelést. Magyarországi útjaik alkalmával a Péch Géza által irányított szervezkedés tagjaival és a II. sz. női klinikán lévő medikusokkal tartották a kapcsolatot, átadtak Pásztorék utasításait, felderítést végeztek az ország területén, hogy minél több embert bevonhassanak a tervezett felkelésbe. Az illegális határátlépések végül kudarcba fulladtak, útban Ausztria felé, igazoltatás során őrizetbe vették Baloghot, Gerleyt és Tokait, míg Péchet és Budayt egy uszályon fogták el, akik ott megbújva próbáltak éppen hazaszökni.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142229/1-20
HU BFL – XXV.4.f.8 – 3676 – 1957