Négy középiskolát végzett, majd segédmunkásként helyezkedett el. 1948-ban villanyszerelői szakmunkás képesítést szerzett. 1952-től sorkatonai szolgálatot teljesített. 1953. június 30-án önkényes eltávozás bűntette és a társadalmi tulajdon elleni sikkasztás bűntette miatt a Budapesti Katonai Bíróság 1 évi és 2 havi börtönre ítélte. 1954 februárjában szökés bűntette miatt 2 évi, 1956 júliusában pedig kémkedésre való vállalkozás bűntette miatt 3 évi börtönre ítélték.
1956. október 31-én a felkelők szabadították ki a Budapesti Országos Börtönből. Szabadulása után hazament Tótkomlósra, onnan november 24-én Oroszlányba ment a bányába dolgozni. December 8-án illegálisan elhagyta Magyarországot, december 17-én Bécsben összetalálkozott Balogh Lászlóval és rajta keresztül kapcsolatba került a Pásztor Gyula vezette „Forradalmi Központtal”. Megbízásukból kétszer visszaszökött Magyarországra, hogy előkészítsen egy újabb felkelést. Magyarországi útjai alkalmával felvette a kapcsolatot a Péch Géza által irányított szervezkedés tagjaival, átadta a bécsi emigráció utasításait, felderítést végzett az ország területén még létező felkelő csoportokról, és előkészítette több ember külföldre szökését. 1957. február 6-án két társával Ausztria felé tartott, amikor Székesfehérvár közelében a rendőrség igazoltatta, majd őrizetbe vette őket.
1958. április 15-én a Péch Gézával és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142229/1-20
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.8 – 3676 – 1957