Kistarcsa, Deák Ferenc utca

Kistarcsán az 1900-as évek elején megépült a Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. lakótelepe. 1928-ban a gyár csődöt jelentett, az 1930-as években a lakótelepet a Magyar Királyi Államrendőrség kezelésébe helyezték. Budapest közelsége, a vasútvonal melletti elhelyezkedése és a telep jellege alkalmassá tették arra, hogy a Toloncosztályról ide különítsék el a „deviánsnak” ítélt személyeket: kommunistákat, munkakerülőket, prostituáltakat, a kisebb törvénysértéssel elítélt bűnözőket.
    A második világháború alatt a telep gyűjtőként működött: az elfogott zsidókat gyűjtöttek össze a tábor falain belül („Toloncház II”), majd innen vitték őket tovább a munkatáborokba.
    Az internálótábort 1947-ben ideiglenesen felszámolták, helyén felállították a Rajk Lászlóról elnevezett rendőrlaktanyát. 1949-ben megkezdődött az addig központi táborként működő Buda-déli internálótábor felszámolása, s ezzel párhuzamosan a kistarcsai tábor átalakítása. Az épületeket 1949 tavaszán többszintesre bővítették, felhúztak még egy rabkörletet és megépült a víztorony is, amely egyben géppuskás őrállásként is működött. A Buda-déli internálótábor foglyait átköltöztették ide, ettől fogva Kistarcsa lett a központi internáló- és gyűjtőtábor.
    1950. május 5-én az ÁVH szabályos akció keretében elfoglalta a rendőrségtől a tábort, amelynek vezetése a szervezeten belül a Jogi és Börtönügyi Főosztály néven megalakult, majd Vizsgálati Főosztály névre átkeresztelt VI. Főosztály 2-VI. (Közbiztonsági Internálótábor, Kistarcsa) alosztálya alá tartozott. A tábor vezetője 1951 novemberéig Potecz Sándor áv. százados, utána Urbán Rezső áv. főhadnagy volt. Minden ablakot bemeszeltek, a „szabad” mozgást pedig megtiltották a tábor területén. Külön női fogházat hoztak létre, azt egy kerítéssel elválasztották a tábor többi részétől. Innen továbbították a kiválasztottakat a munkatáborokba, mint Recskre, Tiszalökre, Kazincbarcikára, Oroszlányra vagy Inotára, többségében olyan helyekre, ahol éppen munkaerőhiány volt.
    A Sztálin halála utáni enyhülési folyamat részeként az internálótáborokat is megszüntették Magyarországon, a kistarcsai tábort 1953 októberére ürítették ki. 1956 novemberében azonban újra megnyitották: több ezer, az 1956-os forradalomban és szabadságharcban részt vevő személyt helyeztek itt közbiztonsági őrizet alá. A tábort végleg 1957 decemberében számolták fel, a fogvatartottakat átszállították Tökölre.