Báncs Emil

Polgári családból származott, apja postafelügyelő volt. Nyolc gimnáziumi osztályt végzett. A Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályára iratkozott be, ahol négyéves tanfolyamot végzett. 1901-ben besorozták az 50. császári és királyi gyalogezredbe. Harcolt az első világháborúban, 1919-től a méneskari felügyelőségnél dolgozott. 1933. május 1-jén nyugállományba helyezték. 1939-ben ismét behívták katonai szolgálatra, az I. hadtest parancsnokságán teljesített szolgálatot. 1942-től a Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. tisztviselőjeként dolgozott. 1944 áprilisától novemberéig Huszt város katonai közigazgatási és gazdasági parancsnoka volt. Ezután a szombathelyi 3. honvéd kerületi parancsnokság törzsénél volt előadó, majd kinevezték az egyik üzemanyagraktár parancsnokának. A kitelepítési parancs értelmében 1945 márciusában egységével áttelepült Ausztriába. Ott amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946 márciusában érkezett vissza. 1946. július 17-én nyugállományú alezredesként igazolták. Ezután festőművészettel foglalkozott.
1945 előtt az Országos Nemzetvédelmi Bizottság VI. kerületi vezetője volt.