fegyver- és lőszerrejtegetés

Hullár Gábor 1956. október 23-án részt vett a Belügyminisztérium Miskolci Főosztálya épületének megtámadásában. November 1-jén mint tartalékos alhadnagy nemzetőri szolgálatra jelentkezett. Bevonulásakor kapott egy géppisztolyt lőszerrel és egy dobtárat. Később egyetemistáktól szerzett még egy TT-pisztolyt és két darab tárat. November 4-én elhagyta szolgálati helyét, a birtokában lévő fegyvereket a lakására vitte és elrejtette. December 10-én részt vett a miskolci nyomda elleni támadásban.

Józsa György 1956. október 26-án Sátoraljaújhelyen „behívóval” került a nemzetőrség állományába, társaival részt vett a városi pártbizottság és a városi tanács épületének elfoglalásában. November elején a szovjet csapatok bevonulása után egy fegyveres csoporttal a Zempléni-hegységben lévő kőkapui vadászkastélyba vonultak vissza, november 10-én azonban letették a fegyvert és a csapat feloszlott. Józsa hazafelé menet István-kútnál talált egy géppisztolyt három tárnyi lőszerrel, amiket magával vitt. Ezeket másnap átadta a Tolcsván élő Csaba Bélának azzal, hogy rejtse el azokat számára.

Kiss Benedek János 1944 végén és 1945 elején a Vácon átvonuló csapatok által a háza környékén hagyott fegyvereket és lőszereket összegyűjtötte és a padlásán elrejtette. 1950-ben a fegyverek egy részét a telkén elásta. 1950 őszén nagyobb mennyiségű élelmiszert rejtett el a házában. Egyik párttag szomszédja feljelentette, 1951. április 17-én házkutatást tartottak nála, ami során megtalálták a fegyvereket és a felhalmozott nagy mennyiségű élelmiszert és italt.

1944 novemberében Tura község határában lévő Homoktanyán élő Kollár Sándor a községen átvonuló magyar katonáktól civil ruháért cserébe két lovassági karabélyt kapott lőszerrel együtt, amelyeket elrejtett. Nem sokkal később, amikor a községet elérte a szovjet hadsereg, egy Alexander keresztnevű szovjet katona kért nála egy rövid időre szállást. Amikor a katona végleg elhagyni készült a házat, Kollár – a katona meleg ruhájáért – több fejszecsapással megölte őt és a holttestet a házától nem messze eltemette.

A Nyugatra szökött Halmay Andor 1950 nyarán feleségén keresztül felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Koller Bélával, akit beszervezett kémkedésre. Koller elküldte Halmaynak a saját, valamint egy tiszttársa szolgálati beosztását. 1952 elején Koller megismerkedett a Magyar Néphadseregnél polgári alkalmazottként dolgozó Wutsch Terézzel, akinek beszámolt kémtevékenységéről. 1952.

A vádlottakat a Rajk-per mellékszereplőiként fogták perbe, akik valamennyien részt vettek a spanyol polgárháborúban. A demokráciaellenes szervezkedés kezdeményezői és vezetői Rajk László és Pálffy György voltak, az alájuk rendelt szervezetek vezetői közül többen trockista vagy fasiszta meggyőződésből támogatták az összeesküvést. Marschall László a Honvédelmi Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban tudomására jutott államtitkokat kiadta ellenséges országok ügynökeinek. Az általa szerkesztett Magyar Rendőr című újságban népszerűsítette Rajk belügyminisztert.

Pintér József 1956 november elején Budapesten, a VIII. kerületi Dobozi utcai munkásszálláson a vele együtt lakó Bencze István szobatársától átvett megőrzésre kettő darab TT pisztolyt, hozzá való tárakkal és lőszerrel, amelyeket elrejtett a szekrényében. Néhány nap múlva Bencze az egyik fegyvert, két darab tárral és a bele való lőszerrel együtt visszakérte, a másik pisztoly két darab tárral és 16 darab lőszerrel továbbra is Pintérnél maradt. Pintér többször kérte Benczét, hogy vigye el a másik fegyvert is, ő azonban a kérésnek nem tett eleget.

Ruszánov Lászlót 1952 áprilisában a maribori börtönben a jugoszláv hírszerzés egyik tisztje szabadulás fejében beszervezte a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre. Hathetes kiképzést követően, 1952. június 22-én a jugoszlávok átdobták Magyarországra, ahol feladatai közé tartozott a szovjet és a magyar katonai alakulatok tartózkodási helyének és fegyverzetének megállapítása, továbbá politikai és gazdasági jellegű adatokat szerzése.

1956 novemberében Sipos Zsigmond hat társával együtt elhatározta, hogy egy újabb budapesti felkelés esetére fegyvereket és lőszereket gyűjtenek össze. Az így összeszedett géppisztolyt, kézigránátot és más fegyvereket elrejtették. Ebben a munkában Sipost Csigó László, Bakosi Pál, valamint három fiatalkorú fiú is segítette. Sipos egyik fegyverszerzési akciója során, 1957. január 12-én a Nádor utca és a Szabadság tér sarkán agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot, aki nem akarta átadni pisztolyát.

1950 márciusában Sülysáp községben illegális szervezkedés bontakozott ki. Szvitek Istvánt és Jandó Ferencet Vilcsek Emil mutatta be a budapesti „összeesküvő” csoport vezetőinek, Zavadszky Ivánnak és Héthelyi Tibornak. A vezetők megbízták Szvitekéket, hogy kezdjék meg egy titkos csoport szervezését Sülysápon, amelynek céljául a fennálló rendszer megdöntését és a hatalom átvételét jelölték meg egy esetleges amerikai támadás megindulása esetén. A hatalomátvételt követően a királyság intézményét szándékozták visszaállítani. Szvitek István a szervezkedés vezetésébe bevonta testvérét, Jánost is.