fegyver- és lőszerrejtegetés

A vádlottakat a Rajk-per mellékszereplőiként fogták perbe, akik valamennyien részt vettek a spanyol polgárháborúban. A demokráciaellenes szervezkedés kezdeményezői és vezetői Rajk László és Pálffy György voltak, az alájuk rendelt szervezetek vezetői közül többen trockista vagy fasiszta meggyőződésből támogatták az összeesküvést. Marschall László a Honvédelmi Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban tudomására jutott államtitkokat kiadta ellenséges országok ügynökeinek. Az általa szerkesztett Magyar Rendőr című újságban népszerűsítette Rajk belügyminisztert.

Pintér József 1956 november elején Budapesten, a VIII. kerületi Dobozi utcai munkásszálláson a vele együtt lakó Bencze István szobatársától átvett megőrzésre kettő darab TT pisztolyt, hozzá való tárakkal és lőszerrel, amelyeket elrejtett a szekrényében. Néhány nap múlva Bencze az egyik fegyvert, két darab tárral és a bele való lőszerrel együtt visszakérte, a másik pisztoly két darab tárral és 16 darab lőszerrel továbbra is Pintérnél maradt. Pintér többször kérte Benczét, hogy vigye el a másik fegyvert is, ő azonban a kérésnek nem tett eleget.

Ruszánov Lászlót 1952 áprilisában a maribori börtönben a jugoszláv hírszerzés egyik tisztje szabadulás fejében beszervezte a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre. Hathetes kiképzést követően, 1952. június 22-én a jugoszlávok átdobták Magyarországra, ahol feladatai közé tartozott a szovjet és a magyar katonai alakulatok tartózkodási helyének és fegyverzetének megállapítása, továbbá politikai és gazdasági jellegű adatokat szerzése.

1956 novemberében Sipos Zsigmond hat társával együtt elhatározta, hogy egy újabb budapesti felkelés esetére fegyvereket és lőszereket gyűjtenek össze. Az így összeszedett géppisztolyt, kézigránátot és más fegyvereket elrejtették. Ebben a munkában Sipost Csigó László, Bakosi Pál, valamint három fiatalkorú fiú is segítette. Sipos egyik fegyverszerzési akciója során, 1957. január 12-én a Nádor utca és a Szabadság tér sarkán agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot, aki nem akarta átadni pisztolyát.

1950 márciusában Sülysáp községben illegális szervezkedés bontakozott ki. Szvitek Istvánt és Jandó Ferencet Vilcsek Emil mutatta be a budapesti „összeesküvő” csoport vezetőinek, Zavadszky Ivánnak és Héthelyi Tibornak. A vezetők megbízták Szvitekéket, hogy kezdjék meg egy titkos csoport szervezését Sülysápon, amelynek céljául a fennálló rendszer megdöntését és a hatalom átvételét jelölték meg egy esetleges amerikai támadás megindulása esetén. A hatalomátvételt követően a királyság intézményét szándékozták visszaállítani. Szvitek István a szervezkedés vezetésébe bevonta testvérét, Jánost is.