Ugrás a tartalomra

Marschall László és társai bűnügye

A büntetőeljárás kezdete
A büntetőeljárásban részt vevő nyomozó szerv(ek)
Az eljáró ügyész megnevezése
Andó Ferenc
Az eljáró ügyészség megnevezése
Budapesti Központi Katonai Ügyészség
A vádirat elkészültének időpontja
1949. 10. 19.
Az elsőfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
Budapesti Katonai Törvényszék
A tárgyalás jellege
zárt
A tanácsvezető bíró neve
Jávor Iván
Az ítélethozatal ideje
Az ítélet száma
Hb. 1545/49/29-I.
A másodfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
Katonai Főtörvényszék
A tárgyalás jellege
zárt
A tanácsvezető bíró neve
Tóth László
Az ítélet- vagy végzéshozatal ideje
Ítélet vagy végzés száma
I. 306/1949.
A jogerős döntés szerinti tényállás

A vádlottakat a Rajk-per mellékszereplőiként fogták perbe, akik valamennyien részt vettek a spanyol polgárháborúban. A demokráciaellenes szervezkedés kezdeményezői és vezetői Rajk László és Pálffy György voltak, az alájuk rendelt szervezetek vezetői közül többen trockista vagy fasiszta meggyőződésből támogatták az összeesküvést. Marschall László a Honvédelmi Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban tudomására jutott államtitkokat kiadta ellenséges országok ügynökeinek. Az általa szerkesztett Magyar Rendőr című újságban népszerűsítette Rajk belügyminisztert. A határrendőrség vezetőjeként a magyar-jugoszláv határon hozzásegítette az angolszász és a jugoszláv ellenséges ügynököket ahhoz, hogy a határon akadálytalanul közlekedjenek. A Honvédelmi Minisztérium állományába tartozó Deszkás János Pálffytól kapott utasítás szerint bomlasztotta a honvédségnél a pártszervezeteket, nem engedte érvényesülni a munkáskádereket. Láncz István és Konkoly-Thege Barna katonatisztek szintén Pálffy kapcsolataként vettek részt az összeesküvésben. Csatári Kálcsics Józsefet Rajk azért nevezte ki a politikai rendőrséghez, hogy folyamatosan informálja őt az ott folyó folyó munkáról. Mátyás László a Belügyminisztériumban elősegítette Rajk népszerűsítését és a rendőrségi tananyagok összeállítása során szabotálta a rendőrség tagjainak demokratikus szellemben való nevelését.

A jogerős döntés szerinti tényállásban szereplő helyszín(ek)
Budapest
Jogerős döntés

Marschall László (Kispest, 1916) I. rendű vádlottat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel által elkövetett bűntett, valamint folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette miatt halálra ítélték.

Deszkás János (Budapest, 1912) II. rendű vádlottat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel által elkövetett bűntett, valamint fegyver- és lőszerrejtegetés bűntette miatt 15 évi fegyházbüntetésre ítélték.

Láncz István (Felsőderna, 1910) III. rendű vádlottat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel által elkövetett bűntett, valamint hűtlenség bűntette miatt kényszermunkára ítélték, amelynek legrövidebb időtartamát 15 évben határozták meg.

Konkoly-Thege Barna (Szántód, 1914) IV. rendű vádlottat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésre való vállalkozás bűntette miatt kényszermunkára ítélték, amelynek legrövidebb időtartamát 10 évben határozták meg.

Csatári Kálcsics József (Felsőcsatár, 1909) V. rendű vádlottat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel által elkövetett bűntett miatt kényszermunkára ítélték, amelynek legrövidebb időtartamát 13 évben határozták meg.

Mátyás László (Esküllő, 1911) VI. rendű vádlottat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel által elkövetett bűntett miatt kényszermunkára ítélték, amelynek legrövidebb időtartamát 15 évben határozták meg.

A büntetőeljárás következtében elhunyt személy(ek)
Megjegyzés
1949. június 2-án a bűnüggyel kapcsolatban őrizetbe vették Vietorisz Gézát. Őt is a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntettével gyanúsították. Ellene végül nem emeltek vádat, 1950. január 19-én internálták, előbb Kistarcsára, majd Recskre került.
1949. december 27-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a halálra ítélt Marschall László kegyelmi kérelmét elutasította.
A Deszkás Jánosra vonatkozó büntetés mértékét a politikai rendőrség vezetése kevésnek találta, ezért egy újabb tanú bevonása után perújrafelvételt rendeltek el ügyében. Újra bíróság elé állították, ekkor már halálra ítélték, az ítéletet 1950. január 6-án végrehajtották.
1954. szeptember 2-án a legfőbb ügyész perújítási indítványt nyújtott be a Katonai Felsőbírósághoz Marschall László, Csatári Kálcsics József és Mátyás László elítéltek felmentése érdekében. A Katonai Felsőbíróság 1954. szeptember 7-én kelt végzésével a Katonai Főtörvényszék 1949. december 19-i jogerős ítéletének nevezettekre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, majd 1954. október 15-én a 00159/1954 számú ítéletével bűncselekmény hiányában minden vádpont alól felmentette őket.
Ügycsoport(ok)
nagy koncepciós perek
államellenes szervezkedés
kémkedés/hűtlenség
Felhasznált forrás(ok)
HU ÁBTL 2.1. I/5 (V-142678)
HU ÁBTL 2.1. I/5-a (V-142678/1)
HU ÁBTL 2.1. I/8 (V-143414)
HU HIM HL – XI.1 – 306/1949
Tárgyszó/Tárgyszavak