Burkus Ferenc és Binder Rezső a nyilas hatalomátvételt követően fegyveres pártszolgálatosként Budapest VI. kerületében razziákon, üldözöttek elhurcolásában és bántalmazásában vettek részt. Burkus 1944 karácsonyán a nyilas kerületvezetőtől zsidóktól elrabolt kar- és zsebórát kapott.
Cseri József feladata 1944 tavaszán a mátészalkai gettóban az elrejtett vagyontárgyak és más értékek felkutatása volt. Munkája során több alkalommal súlyosan bántalmazott zsidó személyeket, akik közül néhányan a szerzett sérüléseikbe később belehaltak. Több lánnyal erőszakoskodott. Bántalmazott és kiköttetett gyerekeket, akik közül egy később meghalt.
Csiszár Gábor, Tál György, Haich József, Polesz István, Papp Lajos és Rack József 1944. december 27-től a Nyilaskeresztes Párt budapesti (főkerületi) parancsnokságának Tál Lajos vezette nyomozócsoportjában teljesített fegyveres szolgálatot. 1944. december vége és 1945. január 17. között több száz, zsidónak tekintett személy előállításában, elhurcolásában, kifosztásában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében vettek részt. Az általuk 1945. január 3-án előállított és bántalmazott Stern Jenő és Balázs Sándor közreműködött a többi őrizetes elrejtett értékeinek megszerzésében.
Csollák Mihály 1939-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba, ahol 1944. október 15-től fegyveres szolgálatot teljesített. 1945. október 17-én Budapest VIII. kerületében részt vett több, mint 13, nagy részben zsidónak minősített személy törvénytelen kivégzésében.
Az első kilenc vádlott mind tagja volt a Rongyos Gárdának, vagy valamilyen módon kapcsolatba került e katonai jellegű alakulattal. Fodor Lajos 1938 végétől Vannay László zászlóaljában Vannay helyetteseként tevékenykedett. A Gárda tagjaként több vádlott részt vett 1938. november 10-én a felvidéki bevonulásban. Kovács Endre a bevonuló tiszaújhelyi részleg parancsnoka, Benkő Antal a helyettese, Gödér Pál pedig e részleg szolgálatvezetője volt.
Dunkel Károly a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetében 1944. október 20-tól fegyveres szolgálatot teljesített és üzemszervezői tisztséget töltött be, majd 1945. január 6-tól a párt központi irodájának (Bp. VI. Andrássy út 60.) szociális osztályát vezette. 1944. december 4-én és 1945. január 12-én több zsidónak tekintett személy előállításában és törvénytelen kivégzésében vett részt.
1944 októberében és novemberében karhatalmi rajparancsnokként Budapesten részt vett katonaszökevényeknek, zsidóknak és kommunistáknak minősített személyek elfogásában, bántalmazásában és kifosztásában.
Fábián Lajos 1936-tól egészen 1945-ig vezető pozíciókat töltött be a Honvédelmi Minisztériumban, ezáltal részese volt a hadseregnek a háborúra való felkészítésében, 1941-től pedig az iparnak és a munkaerőnek háborús célokra való mozgósításában. 1944. október 15-e után a minisztérium munkaügyi csoportfőnökeként a nyilasok és a németek rendelkezésére bocsátotta az irányítása alatt álló munkaszolgálatos századokat és polgári munkaerőt.
Faczinek Nándor 1937-től a csepeli Weiss Manfréd Gyár hadiüzemi katonai parancsnokának helyetteseként a kémelhárítás és a munkásság politikai megfigyelése volt a feladata. A kiépített besúgó hálózatán keresztül szerzett információk alapján 1942 elején kommunista magatartásuk miatt több munkást a tápiósülyi internálótáborba juttatott, ahonnan kivitték őket a Szovjetunióba. 1943-ban a sztrájkoló munkások öt bizalmi emberét feljelentette, annak ellenére, hogy a párórás sztrájk megegyezéssel ért véget. A feljelentett munkások 3 havi fogházbüntetést kaptak.
1944. október 15. és december 24. között a Farkas János vezetése alatt álló Budapest I. kerületi nyilascsoport számos üldözöttet kutatott fel és hurcolt el a Mészáros utcai nyilasházba, ahol azokat megkínozták és jelentős részüket meggyilkolták. Több elhurcoltat a Duna-partra kísértek és ott törvénytelenül kivégeztek.