Módos paraszti családból származott, szüleinek 85 kat. hold földje volt. Édesapja az I. világháború után a mostani Kazahszán területén hadifogságba került, ahol feleségül vette Tomasovszky András édesanyját. Magyarországra történt hazatértekor az ott született fiúgyermeket magával hozta. 1946-1947 között apja a Független Kisgazdapárt jóvoltából Szabolcs-Szatmár megye főispánja volt. A négy középiskola elvégzése után a családi gazdaságot irányította. Miután a családi birtokot az állam köztulajdonba vette, 1952-től a megyei villanyszerelő vállalatnál lett villanyszerelő, ahonnan 1955 elején fegyelmileg elbocsátották. Ezt követően a nyíregyházi tejipari vállalathoz került, szintén villanyszerelő munkakörbe. Az elbocsátása után a nyíregyházi megyei építőipari vállalatnál helyezkedett, ahol letartóztatásáig dolgozott. Kétszer volt büntetve közellátás érdekeit veszélyeztető bűncselekmény, egyszer pedig fegyverrejtegetés miatt.
1956. október 26-án a Nyíregyházán létrejött Megyei Forradalmi Munkástanács tagja lett és a hírszerző központ vezetésével bízták meg, amelynek feladata a szovjet csapatok mozgásának figyelése volt. Megszervezte és személyesen irányította a szovjet emlékmű ledöntését és középületekről a vörös csillag eltávolítását. Részt vett a tüntetések szervezésében, a nyomda és a helyi rádió elfoglalásában. Október 30-án Kálmánháza községben a volt államvédelmi beosztott Hankovszki fivéreket fegyverével nyomatékosítva a lakásukon megfenyegetett, azonban dulakodás közben Hankovszki József a fegyvert elvette tőle. November 4-e után fegyverrejtegetésért 3 havi börtönre ítélték, majd 1957. február 11-én közbiztonsági őrizetbe helyezték.
1958. április 28-án a Szilágyi Lászlóval és társaival szemben indított bűntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
A temetésre vonatkozó információ a NÖRI honlapjáról származik.
HU ÁBTL 3.1.9 V-145356/1-4.
HU HIM HL – XI.27. – 261/1957