Módos paraszti családból származott, szüleinek 25 kat. hold földje volt. A nyíregyházi gimnáziumi érettségi után 1944 novemberében Gégényről a szovjet hadsereg elől Rimaszombatra menekült, ahol elfogták és besorozták katonának a 16. honvéd gyalogezredhez. Egységét, a Győrött kapott kiképzést követően, 1945 január végén Ausztria felé indították, Szentgotthárd környékén azonban szovjet hadifogságba esett és Rüdersdorfba vitték. A szovjetek 1945 augusztusában elengedték. 1946-ban Budapesten népi kollégista lett, melynek keretében kereskedelmi-szövetkezeti tanfolyamot végzett. Ezt követően a Szövetkezetek Országos Tanácsához került országos ellenőrnek, 1948-ban azonban az álláshely megszűnt. 1948-ban a Építésügyi Minisztérium Debreceni Főigazgatóságához nevezték ki számvevőnek, majd ugyanabba a beosztásba Nyíregyházára helyezték. 1951-ben létszámcsökkentés miatt elbocsátották.
1951 végétől a 6. számú Mélyépítő Vállalatnál pénzügyi csoportvezető lett, ahonnan 1953 nyarán létszámcsökkentés miatt ismét elbocsátották. Ezt követően Nyíregyházán a villanyszerelő vállalathoz került segédmunkásnak, később tervelőadónak nevezték ki. 1948-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának. 1950-ben kulák származása miatt kizárták a pártból.
Nyíregyházán 1956. október 26-án megszervezte és vezette a tüntetéseket. Irányította a középületekről a vörös zászlók, a vörös csillagok leverését és a szovjet emlékmű ledöntését. Október 27-én megválasztották a Megyei Nemzeti Bizottság végrehajtó bizottsága elnökének. Részt vett a helyi rádió, a nyomda és a megyei pártbizottság épületének elfoglalásában, a rádió és a nyomda élére jobboldali személyeket nevezett ki. Közreműködött a nemzetőrség megszervezésében. A megyei tanácsban a hatalom átvétele után - testületi döntés alapján - a korábbi megyei tanács szervezeti felépítését nem változtatta meg, azonban a régi osztályvezetők mellé egy-egy bizalmi embert helyezett. Pártfunkcionáriusok, tanácsi vezetők, volt államvédelmi beosztottak letartóztatására adott utasítást. A szovjet hadsereg bevonulása után rövid időre Ungvárra deportálták, a magyar hatóságok 1957 februárban vették előzetes letartóztatásba.
1958. április 28-án a Szilágyi Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
A temetésre vonatkozó információ a NÖRI honlapjáról származik.
HU ÁBTL 3.1.9 V-145356/1-4.
HU HIM HL – XI.27. – 261/1957