Somogyváry Gyula

Német származású római katolikus családból származott, édesapja a Széchenyi-uradalom nagycenki birtokának gazdatisztje volt. Budapesten érettségizett, majd 1914-től színházi és irodalmi hírlapíróként dolgozott. 1914 decemberében besorozták a 29. gyalogezredhez, 1915-ben megkapta a II. osztályú vitézségi érmet, a háború végén főhadnagyként szerelt le betegsége miatt. 1921-től a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályát vezette, 1928-ban a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója lett. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt. 1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatta, majd 1935-ben megkapta a kormányzótól a III. Osztályú Magyar Érdemkeresztet is. 1935-ben a csornai körzet országgyűlési képviselőjévé választották a Nemzeti Egység Pártja színeiben, majd 1939-ben újra megválasztották, ekkor már a Magyar Élet Pártja jelöltjeként. 1938-tól tartalékos századosként a Vezérkari Főnökség Nemzetvédelmi és Propaganda Osztályán szolgált. 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945 júniusában tért haza. Ezután publikálni már nem engedték, állami nyugdíját megvonták és 1950-ben minden korábban megjelent könyvét betiltották.