1904-ben szerzett mérnöki oklevelet Selmecbányán. 1905-ben került Dorogra, 1911-től a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi igazgatója volt. A vállalat élén eltöltött közel három évtized alatt újra Dorog lett a szénmedence központja. 1933-ban elsőként kapott doktori címet Magyarországon a bányamérnökök közül. 1938-ban Budapestre került, ahol a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgató-helyettese lett. 1939-től a felsőház tagja volt. 1945 után alkalmi szakértőként dolgozott, többek között a Gellért-hegyi földalatti víztározó építésénél, valamint a Budapest Hídépítő Vállalatnál.
A korabeli politikai nyomozó szervek németbarát és szélsőjobboldali tevékenységgel vádolták. 1945. február 14-én internálták, majd 1949. június 13-án háborús bűntett miatt hat havi börtönre ítélték.
Ezúttal népgazdaság elleni kártevéssel és demokráciaellenes szervezkedésben való részvétellel vádolták. Terhére rótták, hogy javasolta a lignitre épülő Petőfibánya újranyitását, a csolnoki IX-es aknában 1943-ban történt, kilenc halálos áldozatot követelő bányaszerencsétlenséget, valamint elkötelezett vallásosságát (aktív tagja volt az Actio Catholicának, a pápától megkapta a Szent Gergely-rend lovagkeresztjét, emellett kormányfőtanácsos és a felsőház tagja volt) és ellenséges beállítottságát.
A Vargha Béla és társai ügy kapcsán vizsgálati fogságba helyezték.
Az utólagos halotti anyakönyvi bejegyzés szerint 1953. június 15-én hunyt el.
HU ÁBTL 2.5.2. 20-179/1954 BM ORK IX.
HU ÁBTL 3.1.9. V-110208/35