1949-től a kispesti Vörös Csillag Traktorgyárban fémöntő tanonc volt, majd segédként tovább foglalkoztatták. 1952-től a dorogi bányában dolgozott, innen vonult be sorkatonai szolgálatra, ahol tiszthelyettesi iskolát végzett. Leszerelése után a pilisi szénbányákhoz került, ahol 1956. október 25-ig csillésként foglalkoztatták.
1956. október 26-án mintegy kétszáz társával együtt Pilisszentivánról Budapestre érkezett, ahol a Széna téri fegyveres csoporthoz csatlakozott. Részt vett az október 27-28-ai harcokban, majd több államvédelmi tiszt letartóztatásában. Október 28-án egy nagyobb szovjet páncélos alakulat érkezett a Széna térre, ezért a budai hegyeken keresztül társaival visszatért Pilisszentivánra, ahol parancsnokká választották. Október 31-én Szabó János (Szabó bácsi) által küldött teherautókon visszajöttek a fővárosba és megalakították a "bányász-brigádot", bázisuk a Maros utcai volt ÁVH-s laktanya lett. November 1-jén a brigád néhány tagjával részt vett a csolnoki BM KÖMI Parancsnokság őrségének lefegyverzésében és a rabok kiszabadításában. November 2-án a harcok folytatásához több társával együtt Ausztriába indult fegyverért. Egy Győrben kapott parancs miatt azonban a csoport Szombathelyre ment egy határőralakulat - a helyiek állítása szerint a határőr laktanyában meghúzódó határőr egyenruhába öltözött volt államvédelmi beosztottak - lefegyverzésére és letartóztatására. November 4-én, miután a szovjet csapatok elfoglalták a laktanyát, fogságba esett.
1957. november 23-án a Rusznyák Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-146379
HU ÁBTL 3.1.9. V-146379/1-2
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a – 2383 – 1957