Hét hónapos korában menhelyre került, először Sárváron, majd 11 éves korától Sótony községben nevelőszülőknél nevelkedett. Innen Budapestre az Istenhegyi úti kollégiumba került, ahol elvégezte általános iskola hat osztályát. 1949-ben a Kulich Gyula Ipari Otthonba került, itt 1952-ben letette kovácssegéd vizsgát. (Más adat szerint 1950 novemberétől 1952 novemberéig az aszódi javítóintézetben volt lopás bűntette miatt és itt tanulta ki a kovácsmesterséget.) 1952-ben visszament Sárvárra és a cukorgyárban helyezkedett el. Innen Tatabányára került, a bányába. Megnősült, feleségével együtt Ceglédre költöztek, ahol a Vasöntöde- és Gépgyárban lett lakatos szerelő. 1954-ben belépett a helyi termelőszövetkezeti csoportba, ahol mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1955 augusztusában bevonult tényleges katonai szolgálatra Kecskemétre az Országos Légvédelmi Parancsnokság alakulatához, ahonnan rövidesen a Vasvári Repülőtiszti Iskolára küldték. 1956 februárjában azonban az áthelyezése közben eladta a felszerelését, ezért a katonai bíróság 4 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, emiatt és a betegségére hivatkozva leszerelték. Ezután napszámos volt Cegléden, majd Lőkösházán. 1956 szeptemberében a tatabányai Síkvölgyi Állami Gazdaságban helyezkedett el kovácssegédként.
1956. október 30-án Budapesten a Keleti pályaudvarról szándékozott hazamenni a családjához, amikor fegyveresek a Baross tér 19. szám alá vitték, később csatlakozott az ott berendezkedett fegyveres csoporthoz, ahol az egyik szakasz parancsnoka lett. Szakaszával különböző fegyveres akciókban vett részt. November 4-én a Baross térre érkező szovjet páncélosokkal tűzharcba keveredtek, aminek következtében az épületet találat érte. Ekkor társaival a Landler Jenő utca 44. szám alatt lévő Dózsa vendéglőbe ment, ahol megválasztották a mintegy 200 főnyi fegyveresből létrejött csoport parancsnokának. Részt vett a Bethlen moziban tartózkodó „államvédelmisták” ellen indított akcióban. Miután arról értesült, hogy a Hernád utcában a társai három szovjet katonával felvették a harcot és már sebesültjeik is vannak, néhány fegyverest maga mellé vett és a harcolók segítségére sietett. Személyesen vett részt a Divatcsarnokból történt nagy mennyiségű ruhanemű elhozatalában. Parancsnokként részese volt az árulónak minősített Futácsi Endre meggyilkolásának. November 9-én hazament a családjához Lőkösházára. December 20. után háromszor kísérelte meg sikertelenül elhagyni az országot, végül 1957. január 29-én Zalaszentgrótnál elfogták és letartóztatták.
1958. március 11-én a Palotás Józseffel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 3308 – 1957