nyilas pártszolgálat

Ammer István a nyilas hatalomátvételt követően fegyveres pártszolgálatot teljesített a Radetzky laktanyában, majd kinevezték nyomozónak. 1944. december 10-én megbízták a Molnár utca 11. szám alatti nyilasházhoz tartozó pártszolgálatosok vezetésével. A feljelentések alapján parancsot adott üldözött személyek előállítására, megkínzására, gettóba vagy a rendőrségre történő bekísérésére, sok esetben a Duna-parton történő törvénytelen kivégzésére. Személyesen is részt vett a rablásokban és gyilkosságokban.

Béres Ferenc 1944. december 20-tól a Bécsi út 135. sz. alatti nyilas pártházban pártszolgálatot teljesített. 1944. december végén részt vett egy zsidó csoportnak a Duna-partra való kísérésében, a csoport tagjainak további sorsa azonban ismeretlen, meggyilkolásuk nem bizonyított. December 28-án más pártszolgálatosokkal együtt a pártház konyháján súlyosan bántalmazott négy zsidó személyt, majd törvénytelenül kivégezték őket a pártház közelében. 1945 januárjában megjelent a Gül Baba panzió óvóhelyén és az ott tartózkodó zsidónak vélt személyeket letartóztatta és a pártházba kísérte.

Braunitzer Imre 1944. november 15-én éjszaka a Petneházy utcai nyilasház pártszolgálatosaként részt vett kb. 12-15 zsidó személy súlyos bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében, akik közül mindössze négy személy maradt életben. December 12-én nyilas társaival elfogott egy bujkáló zsidó üldözöttet, akit a Pestvidéki utcai nyilasházban súlyosan bántalmaztak és kiraboltak.

Hegedüs István tagja volt annak a nyilas különítménynek, amely 1944. december 24-én délelőtt megjelent a Munkácsy Mihály utca 5-7. szám alatti házban, ahol a zsidó árvaház lakói voltak elhelyezve, az ott tartózkodó gyerekeket és felnőtteket összegyűjtötték, majd fegyveres kísérettel elindították a Ferdinánd híd felé. Ezután Hegedüsék átkutatták az elhagyott épületet és az ott talált, bujkáló három felnőttet és három gyereket agyonlőtték. Hegedüs maga egy nőt és két gyereket gyilkolt meg.

Horváth Ferenc 1945. január 7-én az V. kerületi nyilasházban részt vett egy üldözött férfi bántalmazásában. Január 9-én ugyanott a helyi nyilasokkal együtt részt vett egy nő tömeges megerőszakolásában, majd a Duna-parton egy üldözött személy törvénytelen kivégzésében.

Illés Ferenc a nyilas hatalomátvételt követően pártszolgálatos, majd a IX. kerületi pártvezető, Horváth Géza helyettese lett. A tényleges hatalmat azonban Illés gyakorolta a kerületben. Ő döntött a kerületi nyilasházba bevitt személyek sorsáról. Az üldözötteket súlyos bántalmazások közepette vallatta ki, majd a gettóba szállítás ürügyén parancsot adott a kivégzésükre. 1944. december 19-én több pártszolgálatossal razziát tartott a Szent István Kórházban, ahonnan 40 főt hurcoltak el, majd átadtak őket a II. kerületi pártszolgálatosoknak, akik kivégezték őket a Duna-parton.

1944. december 25-én Kiss Béláné feljelentette a Budapest V. Klotild utca 22. számú ház házmesterét, Schober Bélát és annak feleségét a nyilasoknál, mivel nevezettek együttműködtek a házban tartózkodó ellenállási csoporttal. Kiss Béláné öccse, aki nyilas pártszolgálatot teljesített, még aznap több társával behatolt a házba és a Schober házaspárt agyonlőtte.

1944. október 15-én Horthy Miklós proklamációjának elhangzása után Radimszky László több nyilas pártszolgálatossal Budapestre vonult a városmajori főhadiszállásra, ahol fegyverekkel és kézigránátokkal látták el őket. Az október 16-i nyilas hatalomátvétel után Gyálligetre irányították őket az ott állomásozó négy zsidó munkásszázad őrzésére, ahol a parancsnok Kertész Lajos nyilasvezető volt. Kertész felhívására Bodorkós Károly, Botos Imre és Radimszky önként jelentkeztek annak a két személynek a kivégzésére, akik pénzt gyűjtöttek a velük emberségesen bánó szakaszvezető részére.

Truczka András a nyilas hatalomátvételt követően kinevezték nyilas pártszolgálati nyomozónak, így már előállításokat is elrendelhetett. A vallatások során parancsot adott a pártszolgálatosoknak a kegyetlenkedésre, amelyben ő maga is részt vett. 1944. november 26-án egy előállított személybe – akinek további sorsa ismeretlen – kétszer belelőtt. December 13-án két személy megverésére adott parancsot, majd utasítására mindkettőjüket a Dunába lőtték, egyikük azonban életben maradt. 1944 decemberében Kaposvárra menekült, ahol kopjafőhadnagyi rangot kapott.