nyilas mozgalom, nyilas pártszolgálat

A per vádlottjai csendőrökként, politikai detektívekként 1941 nyarától 1944 decemberéig részt vettek az Andrássy úti laktanyában, Soroksáron, illetve a svábhegyi csoportban a kommunista és baloldali személyek elleni kihallgatásokban. 1944 tavaszán a Hain Péter vezetésével a szervezetileg is elkülönült politikai rendőrségen a IV/3. alosztály vezetésével dr. Akantisz Rezsőt bízták meg. Feladatuk a kommunista ás baloldali csoportok felszámolása, a részvevők letartóztatása, kihallgatása volt.

Ammer István a nyilas hatalomátvételt követően fegyveres pártszolgálatot teljesített a Radetzky laktanyában, majd kinevezték nyomozónak. 1944. december 10-én megbízták a Molnár utca 11. szám alatti nyilasházhoz tartozó pártszolgálatosok vezetésével. A feljelentések alapján parancsot adott üldözött személyek előállítására, megkínzására, gettóba vagy a rendőrségre történő bekísérésére, sok esetben a Duna-parton történő törvénytelen kivégzésére. Személyesen is részt vett a rablásokban és gyilkosságokban.

Andrejkovits Béla 1944. december 27-től 1945. január 17-ig pártszolgálatot teljesített Újpesten, a Városház utca 14. szám alatti nyilas pártházban. Az itt működő bűnszövetkezet célja – az antiszemitizmus politikai jelszavát kihasználva – egyszerű rablógyilkosságok elkövetése volt. Nevezett 1945. január 7-ről 8-ára virradó éjszaka nyilas társaival megjelent az újpesti Jókai utca 1. szám alatt álló svéd védett házban, ahonnan mintegy 200-300 embert elhurcoltak a pártházba.

Bach Sándor 1944. december 12-től nyilas nyomozóként részt vett üldözött személyek felkutatásában, előállításában, bántalmazásában és kifosztásában. 1945. január 12-én egy nyilas különítménnyel megjelent az Izabella utca 71. számú háznál, ahol mindenkit igazoltattak. A házban rejtőzködő Hübsch Mór nevű üldözött személyt az udvaron meggyilkolta. Utasítására a helyszínen megölték Dochmál Károlyt és annak zsidó származású menyasszonyát.

Baumann Gyula 1944 őszétől nővére, Horváth Gyuláné lakásán tartózkodott a Budapest, VII. Wesselényi utca 69. szám alatti házban. Egy zsidó tulajdonban lévő lakást ugyanebben a házban kiigényelt, miután annak tulajdonosát a gettóba szállították. 1944. november 16-án a gettóba beköltözött nagynénje tulajdonáért érkező Krammer Istvánt és a társaságában lévő nyilas karszalagot viselő vasutast igazoltatta. Miután azok nem tudták magukat igazolni, szóváltásba keveredtek, amire felfigyelt egy közelben álló nyilas személy. Krammert és a vasutast bekísérték a nyilasházba.

Béres Ferenc 1944. december 20-tól a Bécsi út 135. sz. alatti nyilas pártházban pártszolgálatot teljesített. 1944. december végén részt vett egy zsidó csoportnak a Duna-partra való kísérésében, a csoport tagjainak további sorsa azonban ismeretlen, meggyilkolásuk nem bizonyított. December 28-án más pártszolgálatosokkal együtt a pártház konyháján súlyosan bántalmazott négy zsidó személyt, majd törvénytelenül kivégezték őket a pártház közelében. 1945 januárjában megjelent a Gül Baba panzió óvóhelyén és az ott tartózkodó zsidónak vélt személyeket letartóztatta és a pártházba kísérte.

Bokor Dénes 1944. október 16. után a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének fegyveres szolgálatát vezette, 1945 első napjaitól pedig a párt országos központjának („Hűség Háza”, Bp. VI. Andrássy út 60.) parancsnoka volt. 1944. október 20. és 1945. február 12. között ezernél több, katonaszökevénynek és zsidónak tekintett személy előállítását, bántalmazását, törvénytelen kivégzését, valamint kirablását irányította a főváros bel-budai és bel-pesti részein.

Vádlottak mind a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének tagjai voltak. 1944 októberétől Dési Dregán Miklós a szervezet vezető-helyetteseként, Bokor Sándor a Városmajor utcai pártházban felállított nyomozócsoport vezetőjeként, a többiek egyszerű pártszolgálatosként részt vettek katonaszökevények és üldözött személyek összeszedésében, a nyilas pártházakban történt súlyos bántalmazásukban, kifosztásukban és törvénytelen kivégzésükben.

Braunitzer Imre 1944. november 15-én éjszaka a Petneházy utcai nyilasház pártszolgálatosaként részt vett kb. 12-15 zsidó személy súlyos bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében, akik közül mindössze négy személy maradt életben. December 12-én nyilas társaival elfogott egy bujkáló zsidó üldözöttet, akit a Pestvidéki utcai nyilasházban súlyosan bántalmaztak és kiraboltak.

Budinszky László 1939-től a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselőjeként zsidóellenes intézkedéseket követelt. 1941-től ügyvédként és Szálasi Ferenc protokollfőnökeként a Nyilaskeresztes Párt működését segítette. 1944. október 18-tól igazságügyi miniszter volt, ebben a minőségében 47 politikai elítéltet Németországba hurcoltatott, valamint zsidóellenes törvényjavaslatokat nyújtott be és nem akadályozta meg a budapesti zsidók bántalmazását és kivégzését.