Értelmiségi családból származott, édesapja egy időben egy gázgyár igazgatója volt. Elemi iskoláit Nyitrán, középiskolai tanulmányait Ipolyságon, az egyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte, ahol államtudományi doktorátust is szerzett. 1931-1932-ben elvégzett egy egyéves katonai iskolát, majd előléptették zászlósnak. 1934-től székesfővárosi tisztviselő volt. Közben tartalékos tisztként többször behívták katonai szolgálatra, 1938-ban részt vett a Felvidék visszacsatolásában, majd 1940-ben Erdély és 1941-ben a Délvidék visszafoglalásában. 1942-1943-ban a szovjet fronton teljesített szolgálatot egy partizánvadász alakulatnál. 1945 után háborús bűntett gyanúja miatt letartóztatták, állítólag a keleti fronton rosszul bánt a legénységgel, a vád alól azonban bizonyítottság hiányában felmentették. 1950-től a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál, majd az Előszállási Állami Gazdaságban, majd a Népművészeti és Háziipari Vállalatnál dolgozott adminisztratív munkakörben. 1956 nyarától kocsikísérő volt a Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalatnál. 1957 januárjában közbiztonsági őrizet alá helyezték.
1956. október 26-án a Nagytétényben alakult nemzeti bizottság felkérésére elvállalta a nemzetőrség megszervezését és irányítását. A környéken állomásozó, hozzájuk csatlakozó honvédekkel és a magába olvasztott helyi rendőri állomány tagjaival együtt a nemzetőrök többsége őr- és járőrszolgálatot látott el a településrészen. Parancsot adott a helyben élő államvédelmi tisztek és pártfunkcionáriusok előállítására és kihallgatására, elrendelte lakásukon házkutatások tartását. Ezek során beosztottjai egyenruhákat és egyéb ingóságokat vittek be a nemzetőrség parancsnokságára. Utasítására nagy mennyiségű fegyvert és kézigránátot halmoztak fel. Tervet dolgozott ki az államvédelmi objektumok elfoglalására. Megszervezte a szovjet támadással szembeni ellenállást, parancsot adott barikádok építésére. A szovjet csapatok túlereje miatt a nemzetőrök végül nem vették fel velük a harcot.
1958. március 13-án a Hufnágel Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142553
HU ÁBTL 3.1.9. V-142553/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 2999/1957