Ugrás a tartalomra

Nagy Imre és társai bűnügye

A büntetőeljárás kezdete
A büntetőeljárásban részt vevő nyomozó szerv(ek)
Az eljáró ügyész megnevezése
Szénássi Géza
Az eljáró ügyészség megnevezése
Legfőbb Ügyészség
A vádirat elkészültének időpontja
1958. 01. 28.
Az elsőfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának népbírósági tanácsa
A tanácsvezető bíró neve
Vida Ferenc
Az ítélethozatal ideje
Az ítélet száma
Tb. NB. 003/1958-18.
A másodfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
Egyfokú eljárás volt.
A jogerős döntés szerinti tényállás

Az 1956. októberi események előkészítésében és kirobbantásában jelentős szerepet játszott Nagy Imre és csoportja, köztük Losonczy Géza, Gimes Miklós, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor és Szilágyi József.  1955 második felétől Nagy Imre köré csoportosuló polgári értelmiségiek körében először a kulturális életben jelentek meg kritikus hangok. Írók, művészek, újságírók 1955. októberében egy memorandumot juttattak el a Központi Vezetőséghez a kulturális élet több területén jelentkező hibákról. A Nagy Imre-csoport úgy értékelte, hogy az SZKP XX. Kongresszusának határozatai az ő álláspontjukat igazolták. Ezt követően a különböző értelmiségi szervezetben, klubokban, majd a Petőfi Kör ülésein népszerűsítették politikai nézeteiket, bírálták a pártvezetés hiányosságait. 1956 nyarán Rákosi Mátyás leváltását úgy értékelték, hogy további személyi változásokat is el tudnak érni. A Poznan-i események támasztották fel azt a vitát, hogy a pártellenzék milyen formában és keretek között folytassa a harcot. Az 1956. október 23-i tüntetéseken csak Szilágyi József vett részt. Október 24-én a Központi Vezetőségbe beválasztották Nagy Imrét, Losonczy Gézát és Donáth Ferencet, ezzel egyidejűleg Nagy Imrét miniszterelnöknek is megválasztották. A Nagy Imre-csoport tagjai úgy ítélték meg, hogy a tüntető tömeggel szemben nem szabad a rendőrségnek fellépni és nemzeti forradalomként értékelték az eseményeket. A központi párt- és kormányszervekhez érkezett küldöttségek követelései alapján a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége jóváhagyta az Államvédelmi Hatóság megszüntetését és a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatban a tárgyalások megkezdését. Október 29-én a Budapesti Rendőrfőkapitányságon megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, másnap a fegyveres erők vezetői közös ülést tartottak a Kilián laktanyában.  November 1-én tartott minisztertanácsi ülésen úgy határoztak, hogy jegyzéket küldenek a szovjet kormánynak a csapatok kivonásáról, kinyilvánították az ország semlegességét és felmondták a Varsói Szerződést. November 4-én a szovjet csapatok bevonulása után Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc Szilágyi József és még kilenc társuk a jugoszláv nagykövetségre menekültek. Az ott kiadott nyilatkozat szerint Nagy Imre továbbra is törvényes miniszterelnöknek tartotta magát, és nem ismerte el a megalakult Kádár János vezette munkás-paraszt kormányt.

A jogerős döntés szerinti tényállásban szereplő helyszín(ek)
Budapest
Jogerős döntés

Nagy Imre (Kaposvár, 1896) I. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett, valamint hazaárulás bűntette miatt halálra ítélték.
Donáth Ferenc (Jászárokszállás, 1903) II. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett miatt 12 évi börtönre ítélték.
Gimes Miklós (Budapest, 1917) III. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett miatt halálra ítélték.
Tildy Zoltán (Losonc, 1889) IV. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom előmozdításával elkövetett bűntett miatt 6 évi börtönre ítélték.
Maléter Pál (Eperjes, 1917) V. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekménnyel elkövetett bűntett, valamint mint vezetőt,  zendülés bűntette miatt halálra ítélték.
Kopácsi Sándor (Miskolc, 1922) VI. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett, valamint mint vezetőt, zendülés bűntette miatt életfogytig tartó börtönre ítélték.
Jánosi Ferenc (Sárospatak, 1916) VII. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 8 évi börtönre ítélték.
Vásárhelyi Miklós (Fiume, 1917) VIII. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 5 évi börtönre ítélték.

A büntetőeljárás következtében elhunyt személy(ek)
Megjegyzés
A per eredeti koncepciója szerint Losonczy Géza lett volna a másodrendű vádlott, azonban ő 1957. december 21- én a kiújult és kezeletlen tuberkulózisa és börtönpszichózisa, valamint a kegyetlen bánásmód következtében a börtönben elhunyt. Losonczy halála után a tervek szerint tíz vádlottja lett volna a pernek, a legfőbb ügyész vádiratában még Király Béla a VII. rendű, Szilágyi József a VIII. rendű terheltként szerepelt. Király azonban külföldre menekült, Szilágyi József ügyét pedig a per első, félbeszakadt februári fordulója után, a meg nem alkuvó magatartása miatt, elkülönítették. 1958. február 5-én ugyanis a Politikai Bizottság ülésén a testület úgy döntött, hogy a Szovjetunió felső vezetésének kérésére a per tárgyalását elhalasztotta, majd május 27-i ülésén adott szabad utat a tárgyalás folytatásának. Júniusig azonban semmiféle pótnyomozásra nem került sor. Az időt inkább arra használták ki, hogy fokozzák a nyomást a vádlottakra: ismerjék be bűnösségüket, működjenek együtt a hatóságokkal.
1961. február 24-én a Kozma utcai börtön udvaráról kihantolt holttesteket átszállították a rákoskeresztúri rabtemető 301-es parcellájába. Maléter Pált és Gimes Miklóst egy sírhelyre Naszladi Péter (Arad, 1901. április 12. an.: Móricz Zsuzsanna) fedőnéven, Nagy Imrét Borbíró Piroska (Párkánynánás, 1908. december 25. an.: Nagy Eszter) fedőnévvel temették el.
A sírokat csak 1989 tavaszán azonosította az exhumálást végző bizottság. A per kivégzett vádlottjainak 1989. június 16-án volt az ünnepélyes újratemetése, július 6-án pedig rehabilitálták őket.
Felhasznált forrás(ok)
HU ÁBTL 3.1.9 – V-150000
HU ÁBTL 3.1.9 – V-150000/56
HU ÁBTL 3.1.9 – V-150000/73
HU ÁBTL 3.1.9 – V-150000/90
HU MNL OL XX-5-h – V-150000 – 003/1958
HU MNL OL XX-5-h – 003/1958 –V-150000/18
HU MNL OL XX-5-h – 003/1958 –V-150000/19
HU MNL OL XX-5-h – 003/1958 –V-150000/73
HU MNL OL M-KS 288.f. – 4/14/1. öe.