Nagy Imre és társai bűnügye

Az 1956. októberi események előkészítésében és kirobbantásában jelentős szerepet játszott Nagy Imre és csoportja, köztük Losonczy Géza, Gimes Miklós, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor és Szilágyi József.  1955 második felétől Nagy Imre köré csoportosuló polgári értelmiségiek körében először a kulturális életben jelentek meg kritikus hangok. Írók, művészek, újságírók 1955. októberében egy memorandumot juttattak el a Központi Vezetőséghez a kulturális élet több területén jelentkező hibákról. A Nagy Imre-csoport úgy értékelte, hogy az SZKP XX. Kongresszusának határozatai az ő álláspontjukat igazolták. Ezt követően a különböző értelmiségi szervezetben, klubokban, majd a Petőfi Kör ülésein népszerűsítették politikai nézeteiket, bírálták a pártvezetés hiányosságait. 1956 nyarán Rákosi Mátyás leváltását úgy értékelték, hogy további személyi változásokat is el tudnak érni. A Poznan-i események támasztották fel azt a vitát, hogy a pártellenzék milyen formában és keretek között folytassa a harcot. Az 1956. október 23-i tüntetéseken csak Szilágyi József vett részt. Október 24-én a Központi Vezetőségbe beválasztották Nagy Imrét, Losonczy Gézát és Donáth Ferencet, ezzel egyidejűleg Nagy Imrét miniszterelnöknek is megválasztották. A Nagy Imre-csoport tagjai úgy ítélték meg, hogy a tüntető tömeggel szemben nem szabad a rendőrségnek fellépni és nemzeti forradalomként értékelték az eseményeket. A központi párt- és kormányszervekhez érkezett küldöttségek követelései alapján a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége jóváhagyta az Államvédelmi Hatóság megszüntetését és a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatban a tárgyalások megkezdését. Október 29-én a Budapesti Rendőrfőkapitányságon megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, másnap a fegyveres erők vezetői közös ülést tartottak a Kilián laktanyában.  November 1-én tartott minisztertanácsi ülésen úgy határoztak, hogy jegyzéket küldenek a szovjet kormánynak a csapatok kivonásáról, kinyilvánították az ország semlegességét és felmondták a Varsói Szerződést. November 4-én a szovjet csapatok bevonulása után Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc Szilágyi József és még kilenc társuk a jugoszláv nagykövetségre menekültek. Az ott kiadott nyilatkozat szerint Nagy Imre továbbra is törvényes miniszterelnöknek tartotta magát, és nem ismerte el a megalakult Kádár János vezette munkás-paraszt kormányt.