Értelmiségi családból származott, apja körorvos volt. 1949-ben barátjával együtt megpróbált átszökni Jugoszláviába, de a határon őrizetbe vették őket. A pécsi fiatalkorúak bírósága emiatt dorgálással sújtotta. 1950-ben magánúton érettségizett. Fizikai munkásként több helyen dolgozott, majd 1951 novemberében a Csepel Autógyárban helyezkedett el mint műszaki ellenőr.
A második világháború során hozzákerült kézigránátokat és lőszert nem szolgáltatta be, hanem lakásán rejtegette. Már 1947-ben tervbe vette egy államellenes szervezkedés létrehozását. 1949 márciusában Szántai László felkérésére - aki ekkor egy ellenállási csoportot vezetett Dunavarsányban - elvállalta, hogy létrehozza e csoport kiskunlacházi fegyveres szervezetét. A szervezet vezetését idővel átadta Ráth Gedeonnak. A szervezkedés célja a zavarkeltés (pl. rendőrőrsök megtámadása), s háború esetén a benyomuló amerikai csapatok támogatása volt. 1951 júniusában hasonló céllal egy újabb szervezkedést hozott létre Pék Károllyal együtt. Politikai és katonai jellegű adatokat gyűjtöttek, amiket Nyugatra akartak juttatni, röpcédulákat készítettek és terjesztettek, a beszervezetteket katonai elméleti kiképzésben részesítették.
1953. január 6-án a Szabó Miklóssal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen összbüntetésül halálra ítélték.
HU ÁBTL 2.2.1. I/9. 8/17.
HU ÁBTL 3.1.9. V-112524
HU ÁBTL 3.1.9. V-166931/2