Polgári családból származott, apja is katonatiszt volt. Budapesten érettségizett, utána katonai akadémiát, majd vezérkari iskolát végzett. Az első világháború alatt az V. lovashadosztály vezérkari főnöke volt. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően Ausztriába távozott. Később visszatért és 1949 augusztusában Siófokon felvette a kapcsolatot Horthy vezérkarával. A Budapestre bevonuló csapatok vezérkari főnöke lett. 1921-ben IV. Károly mellett letette az esküt és támogatta a hatalomra jutási törekvésében. A legitimisták bukását követően tábornokként nyugdíjba vonult.
Több jobboldali szervezetben vezető tisztséget töltött be. Igazgatója volt a Nemzeti Összetartás Társaskörnek, alelnöke volt a Magyar Szent Korona Társaskörnek és védnöke volt a Szent István Bajtársi Szövetségnek.
1948-tól kezdve tagja volt egy legitimista szervezkedésnek, amelynek célja a népköztársaság megdöntése és a Habsburg-uralom visszaállítása volt. A létrejövő legitimista kormányban a honvédelmi miniszteri tárcát kapta volna meg.
1951. augusztus 14-én a Kálló Auréllal és társaival szemben indított büntetőper IV. rendű vádlottjaként jogerősen 8 év börtönre ítélték.
Más adat szerint a Váci Állambiztonsági Börtön rabkórházában halt meg és a váci rabtemetőben temették el.
Részleges feldolgozás.
HU ÁBTL 2.1. X/36
HU ÁBTL 2.1. XII/7. t. – sz. n. – 1952.04.21.
HU ÁBTL 2.5.2. – 20-179/1954 BM ORK IX.
HU ÁBTL 3.1.9. V-103458/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-103458/12