Lantos János 1945 elején a Nemzeti Számonkérő Különítmény csendőregységének tagjaként a budai várban részt vett a XIV/2. kisegítő karhatalmi alakulat baloldali tagjainak és a Vörös Brigád elnevezésű ellenállási csoport tagjainak súlyos bántalmazásában és hét személy törvénytelen kivégzésében.
1956. október 23. után Minczér József a Kesztölcön megalakult nemzetőrség parancsnoka lett. A nemzetőrség tagjaival félelemben tartotta a község lakosságát, a bányászokat pedig akadályozta a munka felvételében. November 4-én a helyi párthelyiségből fegyvereket és gránátokat vitt haza a lakására, amelyeket a szovjet intervenciót követően egy kútba rejtett. December 2-án a fegyvereket testvérével, Minczér Károllyal kiemelte a kútból, leápolták, majd újra elrejtették őket.
Budapest hús- és zsírellátását 1949 májusa óta a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. (KÖZÉRT) leányvállalataként létrehozott Húsértékesítő Nemzeti Vállalat (HÚSÉRT) látta el. A perben elítéltek mind a HÚSÉRT vezető beosztású dolgozói voltak, akik 1949-1950-ben, alig egy év alatt közel egy millió kilogramm húst vontak el a főváros közellátásból és zugforgalomban kocsmárosoknak, eszpresszó tulajdonosoknak és jómódú vásárlóknak juttatták, az így befolyó 7.800.000 forintot meghaladó jövedelmet pedig egymás között szétosztották.
Tóth József államvédelmi határőr 1950. július 17-én a csornai határvadász zászlóalj nagycenki őrséről Béres István határőrtársával együtt szolgálati fegyverét és 40 db lőszert magához véve járőrszolgálatba ment. A szolgálat során fegyvereiket és a lőszert magyar területén egy bokor alá rejtették, majd átszöktek Ausztriába. Néhány nap múlva Tóth Józsefet egy osztrák csendőrjárőr elfogta és a szovjet parancsnokságnak átadta, Béres Istvánnak sikerült elmenekülnie.