Édesapja hivatásos katona volt. Érettségi után katonai szolgálatra vonult be. 1944-ben továbbszolgáló hadapród őrmesterként gépkocsi szertiszti tanfolyamra vezényelték. 1945-ben leszerelték, egy ideig apósa birtokán segédkezett. 1946 szeptemberétől a Magyar Radiátorgyárban, majd 1947 júniusától az Óbudai Hajógyár hajótervezési osztályán dolgozott.
1948 szeptemberében Ausztriába szökött, ahol beszervezték a nyugati hatalmak kémhálózatába. 1949 februárjában illegálisan visszatért az országba, majd kapcsolatba lépett a Röck István-féle gépgyárban dolgozó Potzner József gépészmérnökkel, a Ganz Vagon- és Gépgyárban dolgozó Falusi István műszaki tisztviselővel és Kraft György pilisvörösvári lakossal, majd a tőlük és a saját maga által megszerzett katonai és ipari adatokat rendszeresen kiszolgáltatta megbízóinak. 1949 folyamán illegálisan többször átlépte az osztrák-magyar határt, s egy pisztollyal is rendelkezett, amelyet még 1944-ben vásárolt.
1950. február 2-án a Németh Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-146220