Tizennyolc éves koráig gyermekmenhelyen élt és úgynevezett kiadott gyermekként gazdáknál dolgozott. Miután elvégezte a nyolc elemi iskolát, nem tanult szakmát. 1948-tól 1950-ig katonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után nem vállalt állandó munkát. 1946-tól 1953-ig tíz esetben volt büntetve csavargás, közveszélyes munkakerülés és társadalmi tulajdon elleni sikkasztás miatt. A sorozatosan kiszabott büntetéseinek letöltése között általában munkanélküliként csavargott, illetve rövid ideig a Mátravidéki Erőműnél és a pilisszentiváni szénbányában bányászként dolgozott. Letartóztatásakor Ormosbányán volt szállító-csillés.
1956. október 25-én Ormosbányáról Miskolcra ment és csatlakozott a rendőrség épülete előtt gyülekező tömeghez. Október 26-án részt vett a rendőrség épülete ellen intézett támadásban, Balázs Gézával irányították a rendőrség kapujának betörését. Többedmagával követelte a letartóztatott rendőrök megbüntetését, majd részt vett a foglyok ütlegelésében a megyei tanácsra kísérésük közben. Amikor a munkástanács megkezdte a foglyok kihallgatását, tagja volt annak a csapatnak, akik betörtek az épületébe és Antal Gyula rendőr törzsőrmestert kiszorították, majd ledobták az erkélyről. A lezuhant rendőrt a tömeg agyonverte.
1957. július 17-én a Balázs Gézával és társaival szemben indított büntetőper XIII. rendű vádlottjaként összbüntetésképpen jogerősen halára ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 1057/1957