Középparaszti családból származott, édesapjának öt hold földje volt. A tanítóképző elvégzése után Csík vármegyében tanított. 1915-ben bevonult tényleges katonai szolgálatra, tiszti iskolát végzett, majd hivatásos katona maradt. Gazdászati tiszt volt, az őrnagyi rendfokozatot érte el. 1945 májusában Németország területén amerikai hadifogságba esett, ahonnan az év végén tért haza. Ezután segédmunkásként dolgozott a Péti Nitrogénművek telepén. 1949 áprilisában behívták katonai szolgálatra, a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség anyagraktárába osztották be.
1947-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd az egyesüléssel tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, innen azonban 1949 elején kizárták, mint régi katonatisztet.
1952 februárjában egyik veje, Lévai Imre – aki 1950 júliusában emigrált, majd Ausztriában a nyugati államok hírszerző szerveinek ügynöke lett – egy összekötő révén felszólította, hogy mint katonatiszt szolgáltasson számára adatokat a Magyar Néphadseregről, valamint a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítéséről. Keresztes vállalta a feladatot, és a megszerzett adatokat levélben és az összekötő révén juttatta el megbízójának. 1952 májusában Keresztes másik vejét, Kalotai Géza MÁV főtisztet is bevonta az adatgyűjtésbe, akinek az általa ismert vasúti vonalon áthaladó katonai szerelvények számát kellett megszereznie.
1952. december 2-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-101931/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-101931/3