A két vádlott korábban nem ismerte egymást, a Déli pályaudvarnál lezajlott fegyveres harcokban vállalt tevékenységük miatt kerültek közös perbe. Kokics Béla 1956. október 30-án nemzetőrnek jelentkezett Budapesten a XII. kerületi rendőrkapitányságon és a Törpe utcai rendőrőrsön járőrszolgálatra kapott beosztást. November 4-én elhagyta a szolgálati helyét és szolgálati géppisztolyát magánál tartva a Déli pályaudvar irányába ment. Az Alkotás utcához érve az ottani felkelőknek a szovjet katonák ellen folyó tűzharcába ütközött. A Széna téri fegyveresek egy csoportja ugyanis, köztük Papp Pópa József, a Déli pályaudvarnál felszedték az utca kövezetét és a pályaudvarról vasúti kocsikat toltak a villamossínekre, amikből barikádot építettek annak érdekében, hogy feltartóztassák a Széna téri fegyveres csoport felszámolására odaküldött szovjet harckocsi konvojt. A szovjet járművek a barikádhoz érve a pályaudvar indulási oldala felé próbáltak kitérni az akadályok elől, amikor a fegyveresek – közöttük Papp Pópa – rálőttek az utolsó harckocsin ülő öt katonára, akik a villamossínekre kitolt vasúti kocsikhoz menekültek. Kokics ekkor kapcsolódott be a lövöldözésbe, fegyveréből leadott egy sorozatot a vagonok alatt megbújó katonákra, majd három kézigránátot dobott a vasúti kocsik felé, de ezek közül csak egy robbant fel. A leadott lövések és a felrobbant gránát következtében három szovjet katona meghalt, kettő pedig megsérült. Később újabb harckocsik jöttek egy szerkocsi kíséretében, miután az utóbbira rálőttek, az kigyulladt. Ez a tűzharc összesen hét szovjet katona halálát és kettő sebesülését okozta.
HU BFL – XXV.4.a.8 – 338/1958