Munkáscsaládból származott. Három elemi osztályt végzett, de írni-olvasni nem tudott. Eleinte uradalmakban mezőgazdasági munkásként, napszámosként dolgozott, majd 1942-ben Budapestre került, ahol különböző építkezéseken volt segédmunkás. 1953-ban a Magyar Államvasutakhoz ment dolgozni, a Déli pályaudvaron lett segédmunkás. Itt dolgozott letartóztatásáig.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja, 1957-ben pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lett.
1956. október 30-án a rádió felhívására jelentkezett nemzetőrnek Budapesten a XII. kerületi rendőrkapitányságon, ahonnan a Törpe utcai rendőrőrsre irányították az ottani közrendőrökkel közös járőrszolgálatra. A közrend fenntartásán túl az volt a feladatuk, hogy a környéken lakó állami vezetők villalakásait őrizzék az esetleges fosztogatóktól. Az egyik járőrözés során megakadályozta, hogy államvédelmi beosztottakat kereső civilek behatoljanak a XII. kerületi pártbizottság épületébe. Személyesen vállalta az objektum átkutatását, ahol államvédelmi beosztatottakat nem, de nagyobb mennyiségű fegyvert és lőszert talált, amiket gépkocsival a pártbizottságról elszállíttatott a Maros utcai laktanyába. November első napjaiban részt vett a Városmajor utcában és a környékbeli házakban bujkáló államvédelmi beosztottak felkutatásában. November 4-én az őrszolgálat végeztével, mivel nem jött meg a váltás, elhagyta szolgálati helyét és a szolgálati géppisztolyát magánál tartva elindult a Déli pályaudvar irányába. Amikor az Alkotás utcához ért, a Déli pályaudvarnál egy kisebb fegyveres csoport éppen azokra a szovjet katonákra tüzelt, akik a Széna tér irányába haladó katonai konvoj utolsó harckocsiján ültek, s mikor a járművet találat érte, a barikádként használt vasúti kocsikban bújtak meg. Kokics bekapcsolódott a tűzharcba és géppisztolyából leadott egy sorozatot a vagonok alatt megbújó katonákra. Ismeretlen körülmények között hozzájutott három kézigránáthoz, amiket a vasúti kocsik felé dobott, s ennek következtében két katona a vasúti kocsi belsejében, egy pedig a síneken halt meg, két katona pedig súlyosan megsebesült. Ezután a sógorához ment, aki a géppisztolyát elvette és leadta a hatóságoknak.
1958. április 11-én a Kokics Bélával és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.8 – 338/1958