katonai bíróság

Conlegner Károly 1948 februárjától, Melocco János 1948 nyarától kezdve anyagi ellenszolgáltatás fejében rendszeresen szolgáltattak részben közhivatalnoki állásuk révén, részben megfigyelés útján megszerzett katonai, gazdasági, politikai és egyházi vonatkozású információkat a budapesti francia követség katonai attaséjának, Georges Barazer de Lannurien őrnagynak, helyettesének, Jean Lecciának, majd 1950 elejétől, Lannurien kiutasítása után utódjának, Jean-Christian Paillet századosnak. 1950.

Csanádi Pál és Rajkay Gábor az 1946-os évben a budapesti amerikai követség alkalmazásában álltak. Ott szerzett ismeretség révén Rajkay már 1948-ban önként vállalkozott hírszerzésre James Peter Kopcsak alezredesnél, az amerikai helyettes katonai attasénál, aki azonban nem vette igénybe szolgálatait. 1950 januárjában mindketten tényleges katonai szolgálatra vonultak be, ennek során katonai titkot képező adatokat gyűjtöttek abból a célból, hogy azokat idegen állam hatóságával közöljék. A házkutatások során mindkettejüknél fegyvert találtak.

Csörsz Ernő 1948. november 15-én sorkatonai szolgálatra vonult be a határőrséghez. 1950. április 11-én a pornóapáti határőr őrsről elszökött, majd jogellenesen Ausztriába távozott, ahol az angol titkosszolgálat (FSS) számára Grácban a magyar határvédelemre vonatkozó információkat adott át és vállalta egy magyar határőr beszervezését. Magyarországra való visszatérése közben, 1950. június 17-én a magyar határ átlépésekor Pornóapátinál letartóztatták.

Meszlényi Róbert 1942 áprilisától a 7. gépágyús légvédelmi üteg parancsnokaként a szovjet fronton teljesített szolgálatot. Meszlényi beosztott tisztje volt Szőnyi Miklós. 1942 májusában az alakulatot Sumakov községbe helyezték, ahol Meszlényi utasítására több esetben tartottak a lakosság körében razziát és házkutatást. A gyanús személyeket vallatták, majd meggyilkolták. Parancsára a magyar legénységgel is kegyetlenül bántak, rendszeresek voltak a fenyítések és a kikötések.

Daróczi Imre 1951. július 31-én Szegednél a Tiszán átúszva Jugoszláviába szökött, ahol elfogták és átadták a jugoszláv állambiztonsági szervezet (UDB) törökkanizsai részlegének. Az itteni kihallgatása során számos katonai és polgári adatot közölt, valamint hírszerző tevékenységre vállalkozott. Több hónapig tartó kiképzése után 1952. március 18-án ismét illegálisan, hamis papírokkal ellátva átlépte a jugoszláv-magyar határt, ám a magyar határőrizeti szervek őrizetbe vették.

Deszkás János már 1948 decemberében beszervezte Tardi István rendőrezredest, a Budapesti Rendőrfőkapitányság Engedélyügyi Osztálya vezetőjét a Rajk-féle összeesküvésbe, és ennek céljaira Tarditól nagyobb mennyiségű fegyvert kért. 1949 januárjában Tardi átadott Deszkásnak 21 darab különféle pisztolyt a hozzájuk való 770 darab tölténnyel. Eszerint Deszkás már nem csak egyszerű részvevője volt a szervezkedésnek, hanem kezdeményezője és vezetője is.

Az amerikai titkosszolgálat (CIC) ügynöke, Wojczek Sándor 1949. május és július között Leksz András és Bohn Alfréd közvetítésével Budapesten és Csepelen több demokráciaellenes szervezkedést egybefogva hírszerző csoportot hozott létre katonai, államvédelmi, gazdasági és közlekedési információk megszerzésére. A csoport tagjainak többsége a II. világháború alatt szovjet hadifogságba esett, a csoport egyik vezetője Dóczy László volt.

Dudás József 1956. október 27-én és 28-án a Széna téren beszédet mondott az ott tartózkodó tömegnek, javasolta egy kerületi nemzeti bizottmány megválasztását. Október 29-én megválasztották az akkor megalakuló II. kerületi nemzeti bizottmány elnökének. Még aznap a Szabad Nép székházába ment, ahol az Országos Nemzeti Bizottmány elnökeként lépett fel, így az épületet megszállva tartó fegyveres csoport elismerte legfőbb vezetőjének.

Dudás Sándor 1951. január 17-én jogellenesen Ausztriába távozott, ahol együttműködést vállalt az amerikai titkosszolgálattal (CIC), majd ügynökük, Visnyei Sándor utasítására több ízben visszatért Magyarországra. Itt öccsével, Imrével és üzlettársukkal, Bozsidár Arzén Sándorral hírszerző csoportot hoztak létre katonai és a Danuvia Gépgyárra vonatkozó haditermelési adatok megszerzése céljából. Dudásék ezen kívül fegyveres szervezkedést akartak előkészíteni, az engedély nélkül a lakásaikon tartott lőfegyverek felhasználásával.

Dudosits Józsefet 1949 augusztusában felkérte Medgyesi Mihály, aki ekkor illegálisan tartózkodott Magyarországon, hogy folytasson kémkedést az amerikai és a francia hírszerző szervek részére. Dudosits ezt elvállalta, majd a tevékenységbe rokonait és ismerőseit is bevonva a megszerzett katonai, politikai és gazdasági adatokat továbbította megbízóinak.