fegyveres testületek tagjai

1957 elején Kiss Sándor miskolci gazdálkodót Szrogh Sándor és Fodor Mihály honvédek többször felkeresték, hogy tőle a honvédség részére élelmiszert vásároljanak. 1957. április 19-én Szrogh és Fodor, valamint Georgij Petrovics Nyenov szovjet tizedes elmentek Kiss lakására, hogy ott Szrogh a szovjet katonától különböző értéktárgyakat vásároljon. Az alkudozás alatt italoztak is, közben Kiss többször felszólította a magyar katonákat, hogy öljék meg a tizedest, hiszen korábban a szovjetek is lőttek le magyar katonákat.

Kocsis Sándor 1956. október 23-án a soroksári rendőrőrsön teljesített szolgálatot. Október 27-én az őrs egész állománya csatlakozott a XX. kerületi nemzetőrséghez. November 4-én tudomásukra jutott, hogy Budapest felől Szeged irányába egy szovjet katonai egység Soroksáron keresztül fog átvonulni. A kerületi nemzetőr parancsnok utasítására társaival bekapcsolódott a szovjetek elleni harcokba, amelyek a Juta-dombon, az utcákban és a nádasban zajlottak. A kialakult tűzharcban több harckocsi kigyulladt, több szovjet katona és velük harcoló magyar államvédelmi beosztott meghalt vagy megsebesült.

A Nyugatra szökött Halmay Andor 1950 nyarán feleségén keresztül felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Koller Bélával, akit beszervezett kémkedésre. Koller elküldte Halmaynak a saját, valamint egy tiszttársa szolgálati beosztását. 1952 elején Koller megismerkedett a Magyar Néphadseregnél polgári alkalmazottként dolgozó Wutsch Terézzel, akinek beszámolt kémtevékenységéről. 1952.

1956 októberében Székesfehérváron állomásozott az MN. 1234. számú műszaki kisegítő alakulat állománya, az egység parancsnoka Márton Ferenc hadnagy volt. Az alakulat tagjai a városban az építőipari vállalat által vezetett építésvezetőségeken dolgoztak és csak gyakorlófegyverrel rendelkeztek. Október 23-a után az alakulat beszüntette a munkát és a gyakorló fegyvereket a hadtest épületébe szállították. Ezt követően őrszolgálatot láttak el a város különböző pontjain.

Molnár Imre volt határőr alhadnagy 1956. június 22-én Hegyeshalomnál polgári ruhában, de a szolgálati fegyverét magánál tartva, illegálisan elhagyta az országot. Másnap az osztrák csendőrség Bécsbe vitte, ahol 12 napig börtönben tartották, s ez idő alatt többször kihallgatták. Ezek során beszélt a katonai kiképzéséről, az Államvédelmi Hatóságról, a határőrségről, és elárulta a magyar titkosszolgálat több mint húsz informátorának a nevét is. Szabadulása után a Szabad Európa Rádió bécsi részlegénél is több alkalommal beszélt a magyar belügyi szervekről és a belpolitikai helyzetről.

Nagy Pál 1952. július 5-én este sorozott államvédelmi határőrként Balpataki Ádám járőrparancsnokával járőrszolgálatot teljesített Alsószölnökön. A szolgálat megkezdését követően a Rába folyón keresztül közösen szolgálati fegyvereikkel együtt Ausztriába szöktek. Két lopott kerékpárral a szovjet zóna határáig mentek, ahol a szovjet határőrök megállásra szólították fel őket. Balpataki fegyverével tüzet nyitott a határőrökre, közülük az egyiket megölte, majd elmenekült. Nagyot a szovjetet elfogták, lefegyverezték és átadták a magyar határőröknek.

Az „ellenforradalom” napjaiban mind a négy vádlott tagja volt a Szabad Nép székházat, a Corvin Állami Áruházat és ezek környékét megszállva tartó mintegy 70-80 főből álló fegyveres csoportnak, amelyet Dudás József és Kovács András vezetett. A csoport tagjai rendszeresen folytattak portyákat a fővárosban általuk ellenségesnek vélt személyek után kutatva, törvénytelenül vettek őrizetbe államvédelmi tiszteket, törtek be azok lakására, majd fosztották ki azokat.

1945 nyarán Saáry Ákos és Szelepcsényi István elhatározták, hogy különböző szabotázsakciók végrehajtásával fogják elősegíteni az új államrend megbuktatását, valamint Magyarország amerikai megszállását, ezért „Földalatti Mozgalom” néven egy illegális szervezetet hoztak létre Budapesten. Az akcióik végrehajtására a harcok után hátramaradt lőfegyvereket és robbanóanyagokat gyűjtötték össze, amelyeket titkos raktárakban tároltak. Az első akciójuk során 1946 februárjában a budapesti fogaskerekű vasút kisiklatásával kísérleteztek, ami azonban csak harmadik próbálkozásra sikerült.

Temesvári Ede 1944 végén Rákoscsabán az I. páncéloshadosztály törzs I/b. osztályán teljesített szolgálatot, mint csapatcsendőr szakaszparancsnok. Részt vett házkutatások tartásában és az előállított személyek súlyos bántalmazásában. 1944 decemberében egy feltételezett katonaszökevényt, valamint két polgári személyt Kubányi György tartalékos százados parancsára kivégeztetett, illetve egyiküket Temesvári saját kezűleg végezte ki, majd a holttesteket közszemlére tették.

Ternegg Kálmán a nyilas hatalomátvételt követően, 1944. október 20-án behívásra jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban, ahol Beregfy Károly honvédelmi miniszter közölte vele, hogy a folyamatban lévő nyugdíjazását hatálytalanították. Ternegg a döntést tudomásul vette és letette a hűségesküt Szálas Ferencre. Két nap múlva Beregfy kinevezte hadsereg-főfelügyelőnek. November 1-jén Szálasi vezérezredessé léptette elő. Még novemberben kinevezték a honi hadsereg parancsnokának, majd 1945 januárjában a légierők parancsnokának.