fegyveres testületek tagjai

Meszlényi Róbert 1942 áprilisától a 7. gépágyús légvédelmi üteg parancsnokaként a szovjet fronton teljesített szolgálatot. Meszlényi beosztott tisztje volt Szőnyi Miklós. 1942 májusában az alakulatot Sumakov községbe helyezték, ahol Meszlényi utasítására több esetben tartottak a lakosság körében razziát és házkutatást. A gyanús személyeket vallatták, majd meggyilkolták. Parancsára a magyar legénységgel is kegyetlenül bántak, rendszeresek voltak a fenyítések és a kikötések.

Deszkás János már 1948 decemberében beszervezte Tardi István rendőrezredest, a Budapesti Rendőrfőkapitányság Engedélyügyi Osztálya vezetőjét a Rajk-féle összeesküvésbe, és ennek céljaira Tarditól nagyobb mennyiségű fegyvert kért. 1949 januárjában Tardi átadott Deszkásnak 21 darab különféle pisztolyt a hozzájuk való 770 darab tölténnyel. Eszerint Deszkás már nem csak egyszerű részvevője volt a szervezkedésnek, hanem kezdeményezője és vezetője is.

Eitler Antal katonai szolgálata alatt, 1948 áprilisától az amerikai titkosszolgálat (CIC) ügynöke, Rangl (Kecskeméti) István számára katonai titkokat adott át. Ezek megszerzéséhez több honvédot és polgári személyt beszervezett, többek között Remenyik Miklóst is.

A perben összesen 19 személyt ítéltek el, bár a cselekményeik többsége szorosan nem függtek össze, kapcsolatot a mosonmagyaróvári sortüzet követő ún. népítélet jelentett. A Legfelsőbb Bíróság egy eljárás alá vonta azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintett azért, hogy a népítéletet nem akadályozták meg.

Francia Kiss Mihály 1919 őszétől, a Tanácsköztársaság bukása után Héjjas Iván különítményének tagjaként több gyilkosságot követett el. Részt vett baloldali személyek és zsidó birtokosok, kereskedők törvénytelen elhurcolásában, megkínzásában és kivégzésében, illetve ilyen cselekményekre adott parancsot. 1919 szeptembere és 1920 júniusa között majdnem 100 gyilkosságban volt bűnrészes. A büntetőjogi felelősségre vonás alól az 1921. novemberi 3-án kiadott kormányzói amnesztia mentesítette, amely a politikai jellegű gyilkosságok elkövetőinek kegyelmet adott.

1942 karácsonyán megjelent Görgey Vince „Hajrá páncélosok” című könyve, amely szovjetellenes és antiszemita kijelentéseket is tartalmazott. Újságíróként az „Új Magyarság” c. lapban, majd 1943 elejétől az „Egyedül vagyunk” c. politikai hetilapban a háború német szövetségben való folytatását támogatta, támadta a szövetséges hatalmakat és különböző antiszemita írásokat jelentetett meg. 1944. január 5-én éleshangú levelet írt a „Magyarország” című lapban megjelent, a fegyverletétel eshetőségét mérlegelő cikk ellen.

Hullár Gábor 1956. október 23-án részt vett a Belügyminisztérium Miskolci Főosztálya épületének megtámadásában. November 1-jén mint tartalékos alhadnagy nemzetőri szolgálatra jelentkezett. Bevonulásakor kapott egy géppisztolyt lőszerrel és egy dobtárat. Később egyetemistáktól szerzett még egy TT-pisztolyt és két darab tárat. November 4-én elhagyta szolgálati helyét, a birtokában lévő fegyvereket a lakására vitte és elrejtette. December 10-én részt vett a miskolci nyomda elleni támadásban.

A több mint 200 000 főből álló magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokaként Jány Gusztávot 1942 májusában egységével a keleti frontra vezényelték. A hadseregben jelentkező hiányosságokat jelentette a honvédelmi miniszternek és a vezérkar főnökének, a hiányok pótlására ígéretet kapott. A kiképzés pótlására a felvonulási területen azonban már nem került sor. Az 1943. január 12-én meginduló szovjet támadás áttörte a magyar védelmi vonalat. Jány – ragaszkodva a német parancsnokság utasításához – elrendelte a végsőkig való kitartást.

Lévai Imre – aki Ausztriában a nyugati államok hírszerző szerveinek ügynöke volt – 1952 februárjában beszervezte apósát, Keresztes Vincét katonai adatok gyűjtésére. Keresztes 1952 áprilisában bevonta másik vejét, Kalotai Gézát ebbe a munkába. Kalotai vállalta, hogy adatokat gyűjt a Kelenföldi pályaudvaron áthaladó katonai szerelvények számáról, menetirányáról, az áthaladás időpontjáról, valamint a szállított alakulatokról. A beszerzett adatokat egy összekötőn keresztül juttatta el megbízójának.

Keresztes Vincét 1952 februárjában egyik veje, Lévai Imre – aki 1950 júliusában emigrált, majd Ausztriában a nyugati államok hírszerző szerveinek ügynöke lett – egy összekötő révén felszólította, hogy mint katonatiszt szolgáltasson számára adatokat a Magyar Néphadseregről, valamint a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítéséről. Keresztes vállalta a feladatot, és a megszerzett adatokat levélben és az összekötő révén juttatta el megbízójának.