Ugrás a tartalomra

gazdasági bűncselekmények

Kapcsolódó személyi adatlapok

Balogh Mátyás bűnügye

Balogh Mátyás 1953. március 12-én a békési református egyház lelkészi irodájában több személy jelenlétében súlyosan izgató kijelentést tett a demokratikus államrenddel szemben, továbbá az egyház 2 hold és 260 négyzetöl szőlőjét úgy osztotta meg egyházi alkalmazottak és más kívülálló személyek között, hogy az egyes részek a 400 négyzetölt nem érték el, így mentesültek a beadási kötelezettség alól, ezáltal pedig megkárosította az államot.

Bühringer József és társai bűnügye

Bühringer József osztrák vasúti kalauz 1957 utolsó negyedétől 1958 augusztusában történt letartóztatásáig rendszeresen folytatott csempésztevékenységet. Az árut az 1949-ben Ausztriába disszidált, Bécsben élő Fischer Mátyástól kapta és a táskájában csempészte át Magyarországra, majd „Bárányné” fedőnevű ügynök, MÁV alkalmazott vitte el a megadott címekre, 1957 végétől kezdve a Budapesten élő Fadgyasnénak, majd 1958 februártól a Mosonmagyaróváron élő Angyalnénak.

Geiger Imre és társai bűnügye

A budapesti székhelyű Standard Villamossági Rt. az International Telephone & Telegraph (ITT) és az International Standard Electric Corporation (ISEC) amerikai trösztök tulajdonában lévő magyar híradástechnikai cég volt. A külföldi tulajdonosok a második világháború után a jelentős híradástechnikai eszközöket gyártó magyar leányvállalat elsorvasztására törekedtek. A konszern Magyarországra küldött képviselői, akik ipari szabotázsra kiképzett hivatásos katonai kémek voltak, ellenőrzés címén az országban nem csak üzleti, hanem katonai felderítő munkát is végeztek.

Szita Pál és társai bűnügye

Budapest hús- és zsírellátását 1949 májusa óta a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. (KÖZÉRT) leányvállalataként létrehozott Húsértékesítő Nemzeti Vállalat (HÚSÉRT) látta el. A perben elítéltek mind a HÚSÉRT vezető beosztású dolgozói voltak, akik 1949-1950-ben, alig egy év alatt közel egy millió kilogramm húst vontak el a főváros közellátásból és zugforgalomban kocsmárosoknak, eszpresszó tulajdonosoknak és jómódú vásárlóknak juttatták, az így befolyó 7.800.000 forintot meghaladó jövedelmet pedig egymás között szétosztották.