Balogh Mátyás 1953. március 12-én a békési református egyház lelkészi irodájában több személy jelenlétében súlyosan izgató kijelentést tett a demokratikus államrenddel szemben, továbbá az egyház 2 hold és 260 négyzetöl szőlőjét úgy osztotta meg egyházi alkalmazottak és más kívülálló személyek között, hogy az egyes részek a 400 négyzetölt nem érték el, így mentesültek a beadási kötelezettség alól, ezáltal pedig megkárosította az államot.
Bühringer József osztrák vasúti kalauz 1957 utolsó negyedétől 1958 augusztusában történt letartóztatásáig rendszeresen folytatott csempésztevékenységet. Az árut az 1949-ben Ausztriába disszidált, Bécsben élő Fischer Mátyástól kapta és a táskájában csempészte át Magyarországra, majd „Bárányné” fedőnevű ügynök, MÁV alkalmazott vitte el a megadott címekre, 1957 végétől kezdve a Budapesten élő Fadgyasnénak, majd 1958 februártól a Mosonmagyaróváron élő Angyalnénak.
A budapesti székhelyű Standard Villamossági Rt. az International Telephone & Telegraph (ITT) és az International Standard Electric Corporation (ISEC) amerikai trösztök tulajdonában lévő magyar híradástechnikai cég volt. A külföldi tulajdonosok a második világháború után a jelentős híradástechnikai eszközöket gyártó magyar leányvállalat elsorvasztására törekedtek. A konszern Magyarországra küldött képviselői, akik ipari szabotázsra kiképzett hivatásos katonai kémek voltak, ellenőrzés címén az országban nem csak üzleti, hanem katonai felderítő munkát is végeztek.
Budapest hús- és zsírellátását 1949 májusa óta a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. (KÖZÉRT) leányvállalataként létrehozott Húsértékesítő Nemzeti Vállalat (HÚSÉRT) látta el. A perben elítéltek mind a HÚSÉRT vezető beosztású dolgozói voltak, akik 1949-1950-ben, alig egy év alatt közel egy millió kilogramm húst vontak el a főváros közellátásból és zugforgalomban kocsmárosoknak, eszpresszó tulajdonosoknak és jómódú vásárlóknak juttatták, az így befolyó 7.800.000 forintot meghaladó jövedelmet pedig egymás között szétosztották.