Ugrás a tartalomra

Szita Pál és társai bűnügye

A büntetőeljárás kezdete
A büntetőeljárásban részt vevő nyomozó szerv(ek)
Az eljáró ügyész megnevezése
Gönczi György
Az eljáró ügyészség megnevezése
Budapesti Államügyészség
A vádirat elkészültének időpontja
1950. 09. 20.
Az elsőfokú bírósági eljárás fontosabb adatai
A bíróság neve
Budapesti Büntetőtörvényszék mint Munkásbíróság
A tárgyalás jellege
nyilvános
A tanácsvezető bíró neve
Olti Vilmos
Az ítélethozatal ideje
Az ítélet száma
Mb III. 7885/1950
A jogerős döntés szerinti tényállás

Budapest hús- és zsírellátását 1949 májusa óta a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. (KÖZÉRT) leányvállalataként létrehozott Húsértékesítő Nemzeti Vállalat (HÚSÉRT) látta el. A perben elítéltek mind a HÚSÉRT vezető beosztású dolgozói voltak, akik 1949-1950-ben, alig egy év alatt közel egy millió kilogramm húst vontak el a főváros közellátásból és zugforgalomban kocsmárosoknak, eszpresszó tulajdonosoknak és jómódú vásárlóknak juttatták, az így befolyó 7.800.000 forintot meghaladó jövedelmet pedig egymás között szétosztották. E jövedelemből rendszeresen megvesztegették Szita Pált és Imreh Jánost, akik a vállalat vezetőiként tudatosan szétzüllesztették az ellenőrzést azzal, hogy az ellenőrök egy részének is rendszeres vesztegetési pénzt juttattak. Szita és Imreh emellett megbízható és baráti körükhöz tartozó, a fennálló renddel ellenséges személyeket vettek fel és tettek vezetőkké a vállalatnál.

A jogerős döntés szerinti tényállásban szereplő helyszín(ek)
Budapest
Jogerős döntés

Szita Pál (Nemestördemic, 1908) I rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett a gazdasági rend érdekét súlyosan sértő közellátás elleni közhivatalnoki bűntett miatt halálra ítélték.

Imreh János (Sepsigidófalva, 1900) II. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett a gazdasági rend érdekét súlyosan sértő közellátás elleni közhivatalnoki bűntett miatt halálra ítélték.

Hizsnyai Pál (Budapest, 1907) III. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett közfogyasztásra rendelt húsáruk zugforgalomban értékesítése bűntett, valamint egyrendbeli közokirat hamisítással súlyosbított közhivatalnoki sikkasztás bűntette miatt összbüntetésül 15 évi fegyházra ítélték.

Solti István (Cinkota, 1912) IV. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett közfogyasztásra rendelt húsáruk zugforgalomban értékesítése bűntett, valamint egyrendbeli közokirat hamisítással súlyosbított közhivatalnoki sikkasztás bűntette miatt összbüntetésül 12 évi fegyházra ítélték.

Koncz József (Kispest, 1907) V. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett közfogyasztásra rendelt húsáruk zugforgalomban értékesítése bűntett, valamint egyrendbeli közokirat hamisítással súlyosbított közhivatalnoki sikkasztás bűntette miatt összbüntetésül 13 évi fegyházra ítélték.

Sipos József (Debrecen, 1902) VI. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett közfogyasztásra rendelt húsáruk zugforgalomban értékesítése bűntett, valamint egyrendbeli közokirat hamisítással súlyosbított közhivatalnoki sikkasztás bűntette miatt összbüntetésül 15 évi fegyházra ítélték.

Márta András (Kiskundorozsma, 1922) VII. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett közfogyasztásra rendelt húsáruk zugforgalomban értékesítése bűntett, valamint egyrendbeli közokirat hamisítással súlyosbított közhivatalnoki sikkasztás bűntette miatt összbüntetésül 10 évi fegyházra ítélték.

Draskóczi László (Sellye, 1907) VIII. rendű vádlottat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett közfogyasztásra rendelt húsáruk zugforgalomban értékesítése bűntett, valamint egyrendbeli közokirat hamisítással súlyosbított közhivatalnoki sikkasztás bűntette miatt összbüntetésül 10 évi fegyházra ítélték.

A büntetőeljárás következtében elhunyt személy(ek)
Megjegyzés
Az ítélet száma nehezen olvasható, lehet még: Mb. XXXVII. 7885/1950 vagy Mb. XXXXIX. 7885/1950.
A munkásbíróság 1950. szeptember 23-án tartott zárt kegyelmi tárgyalásán Szita Pált és Imreh Jánost egyhangúan nem ajánlotta kegyelemre.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. szeptember 23-án Szita Pál és Imreh János kegyelmi kérelmeit elutasította.
Felhasznált forrás(ok)
HU ÁBTL 3.1.9. V-166928/4
HU ÁBTL 3.1.9. V-166931/2
HU BFL – XXV.4.a – 2263 – 1954
HU MNL OL – XIX.E.1.z – 00350/1950
Délmagyarország, 1950. szeptember 23.
Tárgyszó/Tárgyszavak