Polgári családból származott, édesapja rendőrfelügyelő volt. A debreceni piarista gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait, majd jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ahol 1936-ban hadnagyként végzett. 1937-től több csapattestnél teljesített szolgálatot, előbb mint beosztott tiszt, később szakasz-, majd ütegparancsnokként. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. 1942-ben főhadnagyként került a Szovjetunióba a 3. magyar hadsereghez, beosztott légvédelmi gépágyús ütegparancsnoki beosztásban. 1943 májusában visszatért Magyarországra, egy ideig a lovászi olajkutak légvédelmét látta el, majd Budapestre vezényelték és ütegével Buda légvédelmét biztosította. 1945 február 11-én szovjet hadifogságba esett és a ceglédi, majd a jászberényi hadifogolytáborba szállították, ahol a szabadulása érdekében jelentkezett az újonnan szervezett magyar hadseregbe, kezdetben századosi, majd 1947-től őrnagyi, 1949-től alezredesi rendfokozatban teljesített szolgálatot. 1946-ban a Honvédelmi Minisztériumba került a személyügyi osztályára, 1947-től alosztályvezetői beosztásba. 1949 januárban a légvédelmi szemlélőségen lett osztályvezető, majd néhány hónap után a légvédelmi tüzértiszti iskolába vezényelték parancsnoknak, s letartóztatásáig ebben a beosztásban teljesített szolgálatot. 1946 elején belépett Magyar Kommunista Pártba.
1942-ben a Szovjetunióban főhadnagyként, mint a 3. magyar hadsereghez beosztott légvédelmi gépágyús ütegparancsnok a szovjet hadműveleti területeken utasítást adott több partizángyanús személy bántalmazására, közülük három személyt kivégeztetett, illetve az ütegéhez tartozó munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt. 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium személyügyi osztályán alosztályvezetőként a szolgálati beosztását arra használta, hogy a korábbi hadsereg B-listázott tisztjei visszakerüljenek a honvédség kötelékébe, majd ezek egy része vezető pozícióba kerüljön. 1947-ben a vezérkari és törzskari tisztek utánpótlására felállított Hadiakadémián közreműködött abban, hogy a tanfolyamokra csak volt horthysta tiszteket osszanak be tanárnak. 1949 júliusától légvédelmi tüzériskolai parancsnokként a munkáskáderekkel szemben durván viselkedett, igyekezett lejáratni őket és elkedvetleníteni a tiszti pályától. 1949 októberében a próbaszolgálatba tiszteket és tiszthelyetteseket minősítő bizottság tagjaként a többi taggal szemben keresztül vitte, hogy a politikailag megbízhatatlannak nyilvánított tiszteket a létszámhiányra és a szakmai felkészültségükre hivatkozva meghagyták a néphadsereg kötelékébe. Nem vette figyelembe a szovjet tanácsadók javaslatait.
1951. május 16-án a vele szemben indított bűntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU HIM HL – XI. 22 – 0114/1950