A Nyugatra szökött Halmay Andor 1950 nyarán feleségén keresztül felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Koller Bélával, akit beszervezett kémkedésre. Koller elküldte Halmaynak a saját, valamint egy tiszttársa szolgálati beosztását. 1952 elején Koller megismerkedett a Magyar Néphadseregnél polgári alkalmazottként dolgozó Wutsch Terézzel, akinek beszámolt kémtevékenységéről. 1952.
1945 nyarán Saáry Ákos és Szelepcsényi István elhatározták, hogy különböző szabotázsakciók végrehajtásával fogják elősegíteni az új államrend megbuktatását, valamint Magyarország amerikai megszállását, ezért „Földalatti Mozgalom” néven egy illegális szervezetet hoztak létre Budapesten. Az akcióik végrehajtására a harcok után hátramaradt lőfegyvereket és robbanóanyagokat gyűjtötték össze, amelyeket titkos raktárakban tároltak. Az első akciójuk során 1946 februárjában a budapesti fogaskerekű vasút kisiklatásával kísérleteztek, ami azonban csak harmadik próbálkozásra sikerült.
Temesvári Ede 1944 végén Rákoscsabán az I. páncéloshadosztály törzs I/b. osztályán teljesített szolgálatot, mint csapatcsendőr szakaszparancsnok. Részt vett házkutatások tartásában és az előállított személyek súlyos bántalmazásában. 1944 decemberében egy feltételezett katonaszökevényt, valamint két polgári személyt Kubányi György tartalékos százados parancsára kivégeztetett, illetve egyiküket Temesvári saját kezűleg végezte ki, majd a holttesteket közszemlére tették.
Vaikó György 1946-tól kezdve anyósa, Rátky Henrikné közvetítésével katonai titkokat tartalmazó adatokat juttatott ki Grazba, az angol hírszerzőszervek számára. 1947-ben Pálffy György beszervezte egy fegyveres összeesküvésbe. Részt vett a bizalmas tanácskozásokon, ahol javaslatokat tett a hatalom átvételére és beosztásait kihasználva sorozatos szabotázs cselekményeket hajtott végre a hadsereg fegyelmének és átütőképességének szétzilálása érdekében.