fegyveres testületek tagjai

Meszlényi Róbert 1942 áprilisától a 7. gépágyús légvédelmi üteg parancsnokaként a szovjet fronton teljesített szolgálatot. Meszlényi beosztott tisztje volt Szőnyi Miklós. 1942 májusában az alakulatot Sumakov községbe helyezték, ahol Meszlényi utasítására több esetben tartottak a lakosság körében razziát és házkutatást. A gyanús személyeket vallatták, majd meggyilkolták. Parancsára a magyar legénységgel is kegyetlenül bántak, rendszeresek voltak a fenyítések és a kikötések.

Deszkás János már 1948 decemberében beszervezte Tardi István rendőrezredest, a Budapesti Rendőrfőkapitányság Engedélyügyi Osztálya vezetőjét a Rajk-féle összeesküvésbe, és ennek céljaira Tarditól nagyobb mennyiségű fegyvert kért. 1949 januárjában Tardi átadott Deszkásnak 21 darab különféle pisztolyt a hozzájuk való 770 darab tölténnyel. Eszerint Deszkás már nem csak egyszerű részvevője volt a szervezkedésnek, hanem kezdeményezője és vezetője is.

Eitler Antal katonai szolgálata alatt, 1948 áprilisától az amerikai titkosszolgálat (CIC) ügynöke, Rangl (Kecskeméti) István számára katonai titkokat adott át. Ezek megszerzéséhez több honvédot és polgári személyt beszervezett, többek között Remenyik Miklóst is.

1942-ben Ferencfalvi Antal főhadnagyi rendfokozatban a Szovjetunióban hadműveleti területen teljesített szolgálatot, mint légvédelmi gépágyús tüzérparancsnok. Ugyanaz év nyarán az ütege állomáshelyén partizángyanús személyek jelenlétéről kapott jelentést. Utasítást adott egy különítmény megszervezésére, akiknek a gyanús személyek felkutatása volt a feladata. A terület átfésülése során tűzharcba keveredtek egy partizán csoporttal, s a műveletben öt személyt elfogtak, akiket kihallgatásuk alatt megkínoztak, majd közülük hármat kivégeztek.

A perben összesen 19 személyt ítéltek el, bár a cselekményeik többsége szorosan nem függtek össze, kapcsolatot a mosonmagyaróvári sortüzet követő ún. népítélet jelentett. A Legfelsőbb Bíróság egy eljárás alá vonta azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintett azért, hogy a népítéletet nem akadályozták meg.

Francia Kiss Mihály 1919 őszétől, a Tanácsköztársaság bukása után Héjjas Iván különítményének tagjaként több gyilkosságot követett el. Részt vett baloldali személyek és zsidó birtokosok, kereskedők törvénytelen elhurcolásában, megkínzásában és kivégzésében, illetve ilyen cselekményekre adott parancsot. 1919 szeptembere és 1920 júniusa között majdnem 100 gyilkosságban volt bűnrészes. A büntetőjogi felelősségre vonás alól az 1921. novemberi 3-án kiadott kormányzói amnesztia mentesítette, amely a politikai jellegű gyilkosságok elkövetőinek kegyelmet adott.

1949 elején Kremzow Frigyes volt katonatiszt illegális mozgalmat hozott létre Barabás, Révaranyos és Kisar térségében. A szervezkedéshez 1949 szeptemberében csatlakozott a környékről származó, Budapesten tanuló Kozák István orvostanhallgató révén Klimics István csepeli munkás is, aki 1949 elejétől a Rákosi Mátyás Művek dolgozói között a budapesti brit követség megbízásából propaganda anyagokat terjesztett. Az 1949 júliusában Ausztriába szökött és ott az amerikai titkosszolgálattal (CIC) együttműködést vállaló Gábor István volt szatmárcsekei rendőrőrmester 1949.

1949 végétől Gacsal Géza édesanyjával együtt tagja lett a Fiala József által vezetett „Fehér partizánok” elnevezésű szervezetnek. Fialát mindketten már évek óta ismerték, aki egy miskolci találkozásuk során ismertette meg velük a szervezet célkitűzéseit és felkérte őket, hogy vegyenek részt az illegális mozgalomban. Annak érdekében, hogy a remélt rendszerváltás után Gacsal mint volt államvédelmis tiszt elkerülje a felelősségrevonást, vállalták a szervezkedésbe való részvételt.

Gál Gyula főhadnagy, a HM Katonapolitikai Csoportfőnökség beosztottja 1948 decemberében Strumberger László kérésére arra vállalkozott, hogy összeállítja a katonai hírszerzés és elhárítás szervezetére, a beosztottak névjegyzékére, azok munkakörére vonatkozó adatokat. Ezeket az információkat Strumberger László és Dyékiss György az országból való kiszökésük után el akarták juttatni az 1947-ben Nyugatra menekült Kruchina Viktor ezredes, valamint az angol titkosszolgálat részére.

1942 karácsonyán megjelent Görgey Vince „Hajrá páncélosok” című könyve, amely szovjetellenes és antiszemita kijelentéseket is tartalmazott. Újságíróként az „Új Magyarság” c. lapban, majd 1943 elejétől az „Egyedül vagyunk” c. politikai hetilapban a háború német szövetségben való folytatását támogatta, támadta a szövetséges hatalmakat és különböző antiszemita írásokat jelentetett meg. 1944. január 5-én éleshangú levelet írt a „Magyarország” című lapban megjelent, a fegyverletétel eshetőségét mérlegelő cikk ellen.