Jugoszláv állampolgárként 1933 óta élt Magyarországon. Két polgári osztály elvégzése után műszerésznek tanult és a Ganz Villamossági Gépgyárban helyezkedett el, majd villanyszerelőként több munkahelyen is dolgozott. Utoljára 1956. október 23-ig a VERTESZ-nél volt alkalmazásban.
Köztörvényes ügyei miatt többször került a hatóságok látókörébe. 1949 februárjában kiutasították az ország területéről, de illegális úton visszatért, ezért 1949 márciusában internálták. 1949 áprilisában lopás és közveszélyes rongálás miatt 2 havi fogházbüntetésre, 1956 májusában orgazdaság bűntette miatt nem jogerősen 2 évi börtönre ítélték. A rendőrség október 23-án őrizetbe vette, de a Markó utcai börtön ekkor már nem tudta befogadni, így szabadlábon maradt.
1956. október 26-án csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz és fegyveresen harcolt a belügyi alakulatok ellen. Október 29-én megválasztották Szabó János (Szabó bácsi) helyettesének, a Maros utcai laktanya elfoglalása után pedig a Széna téri bázis parancsnoka lett. Egységével megszállva tartotta a II. kerületi Pártbizottságot, a Rákosi- és a Gerő-villából fegyvereket hozott el. November 4-én csoportja felvette a harcot a támadó szovjet csapatokkal szemben. Miután a bázisuk egy aknatalálat következtében védhetetlenné vált Nagykovácsiban csatlakozott a Király Béla vezetésével oda visszavonuló egységhez. Egyik felderítő útján motorkerékpárral balesetet szenvedett, kórházba került, ahol később letartóztatták.
1957. november 23-án a Rusznyák Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper XI. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143557
HU ÁBTL 3.1.9. V-146379
HU ÁBTL 3.1.9. V-146379/1-2
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a – 2383 – 1957