A per vádlottjai a Corvin közi fegyveres csoporthoz tartoztak. Október 26-tól november 1-ig Iván Kovács László a fegyveresek parancsnokaként szervezte és irányította a csoport harci tevékenységét. Több alkalommal részt vett különböző értekezleteken, tárgyalásokon.
1956. november 29-én Marényi Ernő, majd december elején Kovács István a családjukkal Ausztriába szöktek. December 27-én Bécsben a Kaiserhof szállóban Marényi találkozott Kovácssal és megmutatta neki azt a katonai térképet, amit Bodó László alezredestől, a budapesti Térképészeti Intézet külföldre szökött korábbi beosztottjától kapott. Egy svájci újságíró társaságában még aznap elmentek az amerikai nagykövetségre, ahol közölték a nagykövetség beosztottjaival, hogy lehetőségük van ilyen térképek megszerzésre.
Molnár Imre volt határőr alhadnagy 1956. június 22-én Hegyeshalomnál polgári ruhában, de a szolgálati fegyverét magánál tartva, illegálisan elhagyta az országot. Másnap az osztrák csendőrség Bécsbe vitte, ahol 12 napig börtönben tartották, s ez idő alatt többször kihallgatták. Ezek során beszélt a katonai kiképzéséről, az Államvédelmi Hatóságról, a határőrségről, és elárulta a magyar titkosszolgálat több mint húsz informátorának a nevét is. Szabadulása után a Szabad Európa Rádió bécsi részlegénél is több alkalommal beszélt a magyar belügyi szervekről és a belpolitikai helyzetről.
A per vádlottjai – Keresztes János kivételével – a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezred állományába tartoztak. 1956. október 28-án a Nógrád Megyei Tanács utasítására Rétságon megalakították a járási nemzeti bizottságot. Pálinkás Antal őrnagy, az ezred törzsfőnöke kezdeményezésére és Garami Lajos ezredes ezredparancsnok aktív közreműködésével azonban egy más összetételű járási forradalmi bizottságot választottak és létrehozták a nemzetőrséget is.
Preszmayer Ágoston 1956. október 24-e után a Práter utcai iskolában, az Üllői út 53/b. számú épületben, a Corvin közben és a Kisfaludy közben működő fegyveres csoportok tagjaként részt vett a harcokban. Az Üllői út és a Mária utca sarkán „a forradalom nevében” több fegyveres társával eltulajdonított egy, a posta tulajdonában álló oldalkocsis motorkerékpárt. Október 28-án Maléter Pálnál jelentkezett szolgálatra, továbbította Maléter utasításait a fegyveres csoportoknak és elkísérte őt a szovjet fegyveres erők parancsnokával folytatott tárgyalásokra.
1956. október 25-én a budapesti tüntetésekről érkező hírek hatására a pilisi szénbányáknál beszüntették a munkát, majd a pilisszentiváni tárónál gyűlést hívtak össze. Az összegyűltek gróf Andrássy Alfréd javaslatára úgy döntöttek, hogy másnap bemennek Budapestre és tüntetni fognak a Parlament előtt. Október 26-án mintegy 250-300 fő gyalog elindult a fővárosba, a Parlamenthez azonban nem jutottak el, mert a hidakon már szovjet katonák álltak őrséget. A tömegből egy csoport a Széna tér felé vette útját, ahol csatlakoztak a barikádokat építő felkelőkhöz.
Somlay István 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió épülete elleni fegyveres támadásban. Október 25-től november 7-ig nemzetőrként teljesített szolgálatot a VIII. kerületi rendőrkapitányságon. Október 30-án jelen volt a Nagybudapesti Pártbizottság Köztársaság téri épülete ellen intézet támadásnál, elsők között hatolt be az épületbe és az ott szerzett fegyverrel több lövést leadott. November 4-e után tevékenyen részt vett a szovjet katonai egységek elleni harcban.