Az államtudományi oklevél megszerzése után a honvédségnél, majd a csendőrségnél szolgált, ahol legmagasabb rendfokozata százados volt. A második világháború alatt nyomozói beosztást kapott. 1942-ben a központi nyomozó parancsnokságra helyezték át, majd a kémelhárításhoz (VKF 2/D. Alosztály) vezényelték mint összekötő tisztet. 1945 májusában Ausztria területén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 júniusában tért vissza Magyarországra. Ezt követően segédmunkásként dolgozott.
A kassai csendőrkerület ungvári nyomozó alosztályának vezetőjeként 1940-ben az ungvári, 1941-ben a munkácsi, 1942-ben pedig a központi nyomozó parancsnokság összekötő tisztjeként a budapesti kommunistaellenes eljárások egyik irányítója volt, a vizsgálatok során száznál több személyt bántalmaztak, és többek között felelősség terhelte Schönherz Zoltán és Rózsa Ferenc halálra ítélése és kivégzése miatt.
1950. szeptembert 26-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.